Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
SAUL HERCEG, BORS ISPÁN ÉS IVÁN ÚR 798 mértéktelen és gyakori részegséghez vezető italozásról, látszólag csupán odavetve, de vélhetően nagyon is tudatosan, okkal megjegyezve, a következőket olvashatjuk: „Pócsot és Sault, e két szerzetest részegségében ellenségeik kezére juttatta, s ok nélkül megölték őket.”36 Az önmagában is érdekes, és a király személyének, va lamint országlásának általában pozitív ábrázolását némileg beárnyékoló esemény elbeszélésére Rokay Péter hívta fel a figyelmet, azt feltételezve, hogy a két rejtélyes vir religiosus közül az előbbi, a krónikacsalád másik, „V 2” jelű szövegvariánsában „Poth”-nak nevezett férfiú – a Kálmán király utasítására a dömösi kolostorban Álmos foglyul ejtését megkísérelt – Benedek nevű előkelő apjával, Bottal, Saul pedig Zsófia hercegnő fiával lenne azonos.37 Rokay koncepciója szerint Saul, nyil ván miután vissza kellett lépnie, vagy alulmaradt Bélával szemben, hasonlóképp, mint Bot, aki Kálmán és II. István vélelmezhető befolyásos híveként, szintén joggal tarthatott a győztesek bosszújától, „menedékbe vonulásként” jobbnak látta belépni egy szerzetesközösségbe. A feltételezés elfogadhatónak, sőt helytállónak tűnik, kiváltképp azzal együtt, hogy egyéb akceptálható, illetve észszerű választ nehezen találhatunk azokra a kérdésekre, hogy forrásunk miért feledkezett meg (elvben) a hivatalos trónörökös későbbi sorsának ismertetéséről, valamint, hogy mely okból tartotta fontosnak megemlékezni a két látszólag nem különösebben jelentős személy – önmagában csekély hírértékű – elpusztításáról, akiknek valamelyest gyanút keltő módon rangjáról és származásáról ugyanakkor semmit sem árul el. Pauler Gyula a két meggyilkoltat – a nemzetség óvári, szerdahelyi és gesztencei ágai körében a 12. század vége után többször felbukkanó – nevük alapján a Győr nemzetség tagjainak vélte.38 Jakubovich Emil a viri religiosi jelzős szerkezetet, mint feltevéséből következik: nem „szerzetesek”-nek, hanem „egyházi személyek”-nek értelmezte, és Sault – meglehetős magabiztossággal – a dömösi Szent Margit-prépostság 1138. évi úgynevezett alapítólevelében szereplő dömösi préposttal azonosította.39 Eszerint, amennyiben Rokay Péter vonatkozó vélekedése is megfelel a történeti valóságnak, az egykori trónörökös nem egyszerű frater , hanem kanonok, majd pedig prépost, ráadásul az egyik legjelentősebb társaskáptalan – talán a királyi udvarba is bejáratos – elöljárója lett volna, és még 1138 tavaszán is élt. Bármennyire is csábító, úgy vélem mindazonáltal: ez a két kutató teóriáit kombináló, általam „továbbfejlesztett” 36 SRH I. 452., fordítása: KK 107. 37 Rokay Péter: Bot és Saul. In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged 2000. 451–455. Az Álmos elleni dömösi támadásról lásd SRH I. 431‒432. 38 Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 478. vö. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek története a XIV. század közepéig. 2. kiadás. Bp. 1995. 548., 554., 558. 39 Jakubovich Emil: Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Magyar Nyelv 21. (1925) 25.; Saul említése a dömösi oklevélben: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. Ordine chron. disposuit, dissertationibus et notis illustravit Ferdinandus Knauz. Strigonium 1874. 88.
