Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 779 családok is, melyek középosztályi múlt nélkül dédelgettek fiaik számára középosztálybeli vágyakat. Az ilyen kérelmek esetén is tapasztalható azonban a már részletesen bemutatott lényeges különbség a jövőkép megformálásában: koherencia, hosszú távúság – „szeretném, ha iskolába járhatna, hogy aztán...” – csak a volt középosztályi kérelmezők esetében jelent meg; a másik csoport esetében a jövőkép (hasonlóan a múlthoz) töredezett, sporadikus, esetleges közlésekre szorítkozik, és nemegyszer feltűnően suta (visszatérő motívum: „szeretném, ha úr lenne”). A tanulás által elérhető jövőképre – és ebben az azzal egyértelműen azonos úrrá válásra, arra való törekvésre, vágyra – egyértelműen utalnak azok a kérelmek is, ahol a fogalmazvány írója saját tanulására kért támogatást. Ennél a kérvényfajtánál azonban a két társadalmi csoport csak külső adatok és nagyon esetleges, elszórt említések alapján különböztethető meg, pontosabban a nem ex-középosztályhoz tartozás csak így azonosítható. A kérelmek stílusa ugyanis itt meglehetősen koherens: a jövőkép lineáris, jól körvonalazott, a célok megfogalmazása egyértelmű, a jövőbe vetett hit általában töretlen – azonban nem meglepő, hogy a 154 ilyen kérelemből mindössze 32 futott be a nem ex-középosztálybeli fiatalok csoportjából.79 Érdekes módon a saját tanulás bemutatása a volt középosztályi csoport esetén erősen hasonlított gyakoriságban és hierarchiában is az öregkorra vonatkozó értékelésre (mely, mint említettük, a két csoport esetében szinte egybevágott). A hasonló stílus és értékkép oka ebben az esetben könnyen körvonalazható. A nem középosztályi eredetű tanulók ugyanis többnyire nem tanulmányaik megkezdésére, hanem folytatására kérték a segélyt, vagyis a megírását megelőző időben (általában években) olyan közeg vette őket körül, olyan szocializáción mentek keresztül, melynek révén érzelmeik és az azokat tükröző érveik elkülöníthetetlenül hasonultak középosztálybeli társaikéhoz (vagy talán csak ezt a hasonulást akarták látványosan demonstrálni a döntéshozók előtt?) Az érsekhez vagy az érsekség vezető tisztviselőjéhez fűződő „kapcsolatról”, mint a kérvények indokáról korábban érintőlegesen már szóltunk. Az említések számszerűsége nem meglepő módon kiugró ellentéteket mutat. Az, hogy a volt középosztálybeliek közül százan (16,16%), míg a nem ex-középosztályiak soraiból pedig csak 48-an (6,55%) hivatkoztak ilyen protekcióra, aligha meglepő. Első látásra azonban furcsának tűnhet, hogy az alacsonyabb státuszú kérelmezők köre ezt a körülményt a legtöbbre tartotta az összes megemlített érték közül (9 ponttal), míg az első csoport hierarchiájában csak sorrendben az ötödik 79 Megjegyzendő, hogy a papi tanulmányokra segélyt kérők egy kivételével mind a nem középosztályi eredetű kérelmezők fogalmazványa volt, és számuk összértékben is alacsony maradt (11); a jelenség megfelelő értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy általában a felvételire, illetve azon való megfelelő megjelenéshez szükséges ruhára kértek pénzt, mert az érsekség ösztöndíjalapja további tanulásukat már lehetővé tette.
