Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 770 megelőz minden más értéket (a volt középosztálybeli kérelmezők 78,35%-a említette meg ezt). Jóllehet három értékhivatkozás fontosságban megelőzi a középosztálybeli múltat,66 egynek pedig azonos fontosságot 67 tulajdonítottak a jobb napokat megélt és ilyeneket remélő kiilleszkedettek, azonban a középosztálybeli múltra való hivatkozás mégis igen markáns értékközlést jelent. (Ha ezt az értéket nem vesszük figyelembe az elemzés során, a kérelmek értékeinek szórására is lényegesen kisebb értéket kapunk.68 ) A középosztályi múlt kiemelését nemcsak a statisztikai elemzés, hanem – mint arra már utaltunk – a múlt megkonstruálásának technikája is alátámasztja. Mindkét elemzésből végeredményben arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérelmezők középosztálybeli csoportja ezt a minőségét tartotta a leginkább kiemelendőnek, árnyalandónak, mindenképpen a döntéshozók tudomására hozandónak. Az imént nem véletlenül írtunk középosztályt, és nem pedig ex-középosztályi státuszt. Jóllehet ugyanis a kérvények, illetve a mellettük olykor feltűnő környezettanulmányok egyaránt megerősítik, hogy az érintettek aktuális életkörülményeiket figyelembe véve semmiképpen sem voltak a középrétegekhez sorolhatóak, sőt némely esetben gyaníthatóan, máskor bizonyíthatóan csaknem vagy éppoly nyomorúságos anyagai körülmények közt tengették napjaikat, mint a kérelemírók másik csoportjának tagjai, azért vágyaikban mégis a középosztályhoz sorolták saját magukat. A középosztályi múltra vonatkozó közlések ugyanis még akkor is egyfajta jövőképet, igényt, de legalábbis valamiféle többé-kevésbé körvonalazott vágyat vagy alakot öltött reményt tükröztek, ha a tényleges, saját jövendőjére vonatkozó közlésekkel adós is maradt a kérelem írója. Voltaképpen a csaknem 80%-os említési gyakoriság nem jelent mást, mint azt, hogy a középosztály kiilleszkedettjei jelenüket vagy ideiglenes életállapotként élték meg, vagy legalábbis ezt a képet igyekeztek magukról sugallni a döntéshozók felé. Az utóbbira utal mindenesetre, hogy az 1920-as évek elejének kataklizmái, a területcsonkítások, B-listázások, infláció és más társadalmi jelenségek által sújtott magyar középosztály(ok) kiilleszkedett tagjai közül azok, akik visszakerültek korábbi társadalmi helyzetükbe vagy annak közelébe, ezt a visszatérési folyamatot az 1920-as évek második felére lényegében lezárták; a később kihullóknak sokkal kevesebb esélye volt a visszakapaszkodásra. A kor középosztállyal kapcsolatos közvélekedése, sőt talán a középosztállyal kapcsolatos szociálpolitikai eljárások – például az, hogy az értelmiségi vagy annak tekintett munkanélküliek számára nem ínségmunkát, hanem szellemi szükségmunkát szervezett a 66 Férj általi elhagyatás 8,80 pont, saját tanulási tervekre hivatkozás 8,29 pont, időskor 8,25 pont, hadikárosulti múlt 8,22 pont. 67 Az érsekhez vagy valamelyik főtisztviselőjéhez fűződő személyes kapcsolat 8,12 pont. 68 Ha ezt az értékválasztást figyelmen kívül hagyjuk, a szignifikancia szintje jelentősen csökken: kétmintás Welch-próba t = 2,845, df = 24,588, p = 0,008817; Wilcoxon rang-próba W = 203, p =0,01656
