Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 755 csak évekkel később, sok kedvezőtlen, sőt keserves tapasztalat, elutasítás után fordultak az érsekséghez. Ezzel szemben könnyen értelmezhető az a körülmény, hogy a munkanélküliségre hivatkozó segélykérelmek jelentős része mindkét csoport esetében 1930–1937 között keletkezett. Az ilyen kérelmek áradata 1942–1943-as elapadásának hátterében részben az állt, hogy a munkaképes lakosság munkanélkülisége az 1938–1939-es gazdasági évtől kezdve látványosan csökkent, a (részben vagy egészen) munkaképtelenek ellátása pedig az újonnan megszervezett szociális ellátórendszer (községi Nép- és Családvédelmi Bizottságok, illetve az Actio Catholica munkaközösségei) révén jelentősen javult. Ráadásul ezekben a szervekben a katolikus plébánosok részben hivatalból, részben felkérésre, részben pedig önkéntes jelentkezés alapján komoly szerepet vállaltak, ezzel is „tehermentesítve” az érsekséget. 34 A kérvények számának hónaponkénti ingadozásának értelmezése terén sokkal kevesebb a bizonytalanság. Többségük a téli félévre (október-március) esett, a csúcs pedig decemberben, karácsony előtt volt.35 A nem ex-középosztálybeli kérelmezők esetén ezt részben az évről évre ismétlődő téli mezőgazdasági munkanélküliség indokolta, mely a legszegényebb, tartalékolni nem képes napszámosréteget sújtotta elsősorban; közülük különösen a csökkent munkaképességűek, félig-meddig rokkantak, betegek, öregek, a nyári munkakereslet idején is csak résznapszámbérért dolgozók voltak különösen nagy számban a kérelmezők között. A karácsony előtti időben a teljesen munkaképtelenek (tehát nem csak télen segélyre szorulók) kérelmei is megszaporodtak. Ebben részben az ünnep hatására megnőtt adakozási hajlamban való bizakodás tükröződött, részben pedig aligha hagyható figyelmen kívül az a hatás, hogy a liturgikus év ezen szakaszában elmondott templomi szentbeszédek szeretetre és annak aktív gyakorlására hívták fel a hallgatóságot. A hatást az instanciázók körében bizonyosan fokozta, hogy a (náluk mindenképp tehetősebbeknek szánt) intelmeket éppúgy papi személyektől hallhatták a kérelmezők, mint ahogy az érintettek körében tudottan papi emberek voltak a segély megítélői. Mindez nem pusztán feltételezés: a karácsony előtt írt kérelmekben a vallási motívum, és még inkább annak hibás vagy éppen túlzott alkalmazása – amire még visszatérünk – sokkal gyakoribb lesz. Összetettebb kérdés a kérelmek számának erőteljes megugrása a karácsonyt megelőző három-négy hétben a kiilleszkedett középosztálybeliek esetén (az ekkor 34 Ezeknek az éveknek a sajtója rendszeresen írt arról, hogy szociális ügyekben elsősorban ne a megyei és más központi fórumokhoz forduljanak az érintettek, hanem a helyi munkaközösséghez vagy (ahol ilyen működött) a szociális védőnőhöz, illetve a községi szociális titkárhoz; ennek hátterében a társadalmi vagy szakközegek által gyakorolt sokkal hatékonyabb ellenőrzés lehetősége állott. 35 A „középosztályiakénak” 77,42%-a, a nem „középosztályiakénak” 82,51%-a, a teljes kérvénymenynyiségnek pedig 80,18%.
