Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 754 híreket szerezzenek. A sekrestye gyakori látogatása – olykor összekapcsolva az azzal kapcsolatban végzett tevékenységekkel: templomtakarítás, oltárdíszítés – visszatérő elem az ex-középosztálybeliek azon kérelmeiben, melyek a személyes vallásosságot és a templomhoz, mint annak manifesztációjához való kötődést, annak gyakori látogatását mint kiemelendő értéket kezelik; ezzel ellentétben a másik, középosztályi múlttal nem bíró csoport által írt kérvényekben a sekrestye szó egyszer sem fordul elő. 32 A volt-középosztálybeliek kérvényeinek kezdeti alacsony számában egészen bizonyosan szerepet játszott a Trianont követő közhangulat is. A csonkaországban maradt egyházmegyék közül Esztergom után Kalocsa szenvedte el a legnagyobb területi veszteséget, így az innen nyerhető segítség reménye elég kicsi lehetett.33 Ezzel a körülménnyel az ex-középosztálybeli segélyre szorulók sokkal in kább tisztában lehettek, mint az érsekség megcsonkulásáról és ezt követő anyagi ellehetetlenüléséről releváns hírekkel valószínűsíthetően nem bíró, illetve a szertartások hagyományos, változatlan külsőségeitől esetleg megtévesztett, középosztálybeli tapasztalatokkal és információszerzési csatornákkal nem rendelkező más társadalmi csoportok tagjai. 1929–1930-ban a volt középosztálybeli kérelmek – de csak ezek – száma hirtelen a korábbinak a többszörösére ugrott, hogy aztán némi ingadozással, enyhe csökkenéssel ugyan, de 1936-ig szinten maradjon, ezután pedig már lassú apadásról lehet beszélni. Mindezt a gazdasági válság, mint primér ok látszólag kielégítően megmagyarázza. Ugyanakkor a kérelmek tartalma ennek ellentmond: világosan kiderül ugyanis, hogy az érintett családok nem a válság miatt kerültek nehéz helyzetbe, az legfeljebb csak súlyosbította helyzetüket. Arra az önkéntelenül is felmerülő kérdésre azonban, hogy a recessziónak a kérelmek szövegében való jelentkezése miért maradt el, nem sikerült választ találnunk. Még ennél is nehezebben értelmezhető, hogy a nem ex-középosztályi kérelmezők száma nem a válságévekben, hanem 1934 és 1938 között szaporodott meg látványosan, vagyis akkor, amikor a külső körülmények eleinte lassan, majd egyre gyorsabban javultak. A magyarázat talán a két csoport nagyon eltérő segélykérelem-kultúrájában keresendő, tudniillik abban, hogy a mindig is alacsony státuszú csoport tagjai 32 Úgy tűnik, hogy a templomtakarítás a középosztály esetében nem volt megalázó, osztályhelyzetükből kilépő cselekedet, de ehhez meg kell jegyezni azt is, hogy sok templom a valódi, fizikai erőt igénylő vagy szennyesebb nagytakarítási munkákhoz napszámosokat fogadott; utóbbiak kikerülhettek akár a nem ex-középosztálybeli kérelmezők közül is, ebben az esetben azonban a templomban végzett tisztogatási tevékenység közönséges bérmunka volt és minden szakrális jelleget nélkülözött. 33 Súlyosbította a helyzetet, hogy az érsekuradalom legnagyobb része a trianoni határon túl maradt, azonban ezt a körülményt a segélykérők nem valószínű, hogy pontosan ismerték.
