Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 748 A kötött lakásgazdálkodás, a jegyrendszer, a közigazgatás különböző szintjeinek jóléti szerepvállalása, az 1916-os erdélyi román betörés idején és a háború végén jelentkező kényszermigráció, annak hatósági kezelése és számos más jelenség együttesen felértékelte az egyéntől és döntéseitől, valamint a helyi társadalomtól független ellátóhálózatok szerepét. Változást lehetett tapasztalni a segítség kérésének és elfogadásának a kultúrájában is: a lényegesen megnövekedett ügyforgalom egyszerre utalhatott a rászorulók számának tényleges megszaporodására és arra, hogy a segélyezés megítélése átértékelődött az azt kérők szemében: veszített megalázó, megbélyegző jellegéből.16 A folyamathoz hozzájárult az is, hogy a kérelmezők között nagy számban jelentek meg a középrétegek – korábban legfeljebb egyszer-egyszer felbukkanó – tagjai.17 A megszállt, majd elcsatolt területekről meginduló menekülthullám, a közalkalmazottak többszöri létszámapasztása (B-listázások), a különösen a nyugdíjasokat sújtó hiperinfláció, és nem utolsósorban a családok tartalékait felemésztő hadikölcsön-elértéktelenedés miatt köztisztviselő, földbirtokos, és – lényegesen kisebb számban – polgári (kereskedő és iparral foglalkozó), tehát középosztályi családok csúsztak le előbb anyagilag,18 később más szempontból (például a társa dalmi kapcsolatok, vagy akár a jövőkép szempontjából) is. 19 16 A segélyezési ügyforgalom radikális megemelkedésére és a tisztviselők ebből fakadó túlmunkájára nézve lásd Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára ( a továbbiakban MNL PML), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának ált. közig. iratai. (IV. 408.b.) 12.686/1922. Új irodai és segédhivatali alkalmazottak alkalmaztatása tb. A probléma általános mivoltát jelzi, hogy hasonló panasz maradt fenn az agrárius jellegű és területében jelentősen megcsonkult Zemplénből is. MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (a továbbiakban MNL BAZML), Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár, Zemplén Vármegye Alispánjának Ált. Közig iratai (VI. 603) 9655/1928. 17 A Székesfőváros Erzsébet Szegényházában a világháború előtt ritkaságszámba ment, ha feltűnt egyegy valamikori köztisztviselő vagy más, korábbi életszakaszában a középrétegekhez tartozott személy; 1918 után minden ötvenedik-hatvanadik lakó közülük került ki. Csorna Kálmán: A szegénygondozás Budapesten. Budapesti Statisztikai Közlemények 62/1. Bp. é. n. [1930]. 1935-ben a szegényház 1668 lakójának korábbi foglalkozása a következő volt: értelmi pályán 3,06%, iparos 11,75%, kereskedő 1,56%, rendőr és altiszt 3,24%, háztartásbeli 28,54%, háztartási alkalmazott 17,21%, napszámos 15,41%, egyéb 19,24% volt. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban BFL), Erzsébet Szeretetotthon iratai (VIII.1119) 540/1939. Férőhelykimutatás. Témánk szempontjából nem érdektelen, de iratok hiányában nem megválaszolható kérdés, hogy a budapesti szegénység összetétele változott csak meg ennyire, tehát radikálisan több lett a középosztályi eredetű felvételt kérelmezők száma, vagy a befogadásról döntő hivatalnokok „előzékenysége” nyilvánult meg irányukban. 18 A „középosztálynak”, mint fogalomnak a pontos definiálása nem tartozik e tanulmány vállalt feladatai közé, annál is kevésbé, mert a klasszifikációról az egykorú szerzők és a 20. század második felének történészei is számos vitát folytattak anélkül, hogy végül a kérdés igazi nyugvópontra jutott volna. Éppen ezért mi Gyáni Gábor [Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban. Századok 131. (1997) 1265–1305.] és részben Kövér György tanulmányát [Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Századok 137. (2003) 1119–1169.] tekintettük alapnak. 19 Az, hogy az 1920 körül válságba jutott középosztályi családok, illetve tagjaik milyen további életpályát futottak be, hogyan és mennyiben sikerült „visszakapaszkodniuk” – ha egyáltalán sikerült ez –, és ezen az úton milyen segédeszközökhöz, segítségekhez tudtak hozzájutni, számos visszaemlékezésben,
