Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 747 nehéz megközelíthetőség is a szóbeliség ellenében, az írásbeli kérelmezés irányában hatott. 11 A továbbiakban a Kalocsai Érsekséghez 1920. és 1944. között benyújtott segélykérelmeket tesszük vizsgálat tárgyává.12 Ennek során elsősorban arra kere sünk választ, hogy a folyamodványok benyújtói milyen értékek bemutatásával, helyezésével igyekeztek meggyőzni a döntéshozókat. 13 Hasonlóan más egyházmegyékhez, a Kalocsai Érseki Főegyházmegye területén a 19–20. század folyamán elsősorban az egyes plébániák végezték a segélyezést. A helyi közösségek rászorultjait segítő tevékenységről azonban közelebbit itt sem lehet megtudni: az ügyintézés – hasonlóan más területekhez – szóban történt, nyoma csak a canonica visitatiókon visszatérően megemlített Szent Antalperselyeknek és helyenként létező szegényházaknak vagy szegényszobáknak van, ezeknek segélyezettjeiről, illetve lakóiról azonban legfeljebb a költségek és létszám szintjén történik említés. Arról, hogy maga az érsekség ekkoriban folytatott-e perszonális segélyezést, és hogy az milyen körülmények között zajlott, szintén nem sok nyom maradt fenn. Az éves zárszámadásokban ugyan szerepel a „Subsidia, beneficia” rovat, azonban – az 1920 utáni gyakorlatból és más egyházmegyék tevékenységéből14 kiindulva – ez nem kizárólag, illetve gyaníthatóan nem is elsősorban személyeknek adott segítséget, hanem egyházi és társadalmi intézményeknek nyújtott segélyeket takarhatott. Ha voltak is köztük magánszemélyeknek adott segélyek, azok esetében az ügyintézés ekkor még valószínűleg szóban történt, vagy a vonatkozó iratok kerültek selejtezésre. 15 Úgy tűnik, az első világháború alapvetően megváltoztatta a segélyezés és segélykérés társadalmi megítélését és az avval kapcsolatos technikákat egyaránt. 11 A Kalocsán megőrzött kérelmek között összesen négy városbelit sikerült fellelni, ugyanakkor elképzelhető, hogy eredetileg többen voltak a kalocsai illetősséggel bíró kérelmezők, ügyüket azonban az illetékes plébániához vagy a Ferences Szegénygondozó Nővérekhez tette át az érsekség. Utóbbiról lásd Hámori Péter: Az Egri (Magyar) Norma. Kísérlet a magyar szegény- (koldus-) ügy rendezésére. In: Fuga temporum: ünnepi kötet Eperjessy Géza 70. születésnapjára. Szerk. Závodszky Géza. Bp. 1997. 257– 286. 12 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban KFL) Egyházkormányzati Iratok (I.1.a.) Kalocsai Érsekség Assignatio, Beneficientia, Subsidia iratanyag. 13 Az elbírálók vagy elbíráló személyéről sajnos semmit sem sikerült megtudni, csak az bizonyos, hogy Várady Lipót Árpád (1914–1923), Zichy Gyula (1923–1942), Grősz József (1943–1961) érsekek nem vettek részt a döntéshozatalban (az 1942-ben kinevezett és beiktatott Glattfelder Gyula betegsége miatt nem foglalta el érseki székét). Gyanítható, hogy a döntést az érsekség egy – vagy alkalmilag több – kanonokja hozta meg, ui. a kisszámú kísérőiratokon erre utaló nevet nem, csak címet tartalmazó megszólítás olvasható. 14 Váci Egyházmegyei Levéltár, Subsidia gyűjtemény. 15 Az érsekuradalom egészen bizonyosan folytatott segélyezési tevékenységet – ezt bizonyos esetekben, így a cselédek megbetegedése esetén törvény is előírta – ám ennek részletei az érsekuradalom iratanyagának rendezetlen volta (és emiatt elrendelt kutatási korlátozása) miatt jelenleg nem kutathatók. KFL.I.1.e.
