Századok – 2017

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)

HÁMORI PÉTER

745

osztályozása, besorolása azért is bonyolult, mert a szegénykérdés kezelésében kezdettől fogva egyszerre volt jelen a segítő szándék és a fegyelmezni akarás, amely inkább a büntetőügy területére vezetett át – vagy pontosabban szólva: e kettő egymástól elválaszthatatlan egységet képezett (vö. a kolduspolitika, szegénypolitika, szegényrendészet, szegényügy, szegénygondozás szavak időbeli egymásutániságával, vagy a várospolitikákban a kórháztól és a szegényháztól a kényszerdologházig és börtönig tartó intézmények összehangolásával).

8

A vallatások, kihallgatások, különféle kihágások (leginkább koldulás és kisebb lopások) okán felvett jegyzőkönyvek és a környezettanulmányok sorából kiemelkednek a segélykérelmek, melyek – legalábbis részben – a kérvényezők önmagukról alkotott képének, igényeinek, vágyainak is lenyomatai. Ezek vizsgálatánál természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni számos „mellékkörülményt” sem, melyek sok esetben meghatározóak lehettek. Mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy ezek a kérelmek korántsem a rászoruló csoportok teljességét reprezentálják, hiszen nem minden család vagy egyén fordult segítségért közhatóságokhoz vagy más fórumokhoz; a segélykérelmet elő nem terjesztő százak és ezrek – elsöprő többsége a kiilleszkedett szegényeknek – pedig ilyen nyomot értelemszerűen nem hagytak maguk után. Sok esetben másféle nyomot sem: puszta létezésük is csak népszámlálási vagy más statisztika adataiból következtethető ki. Másrészt a kérelmek írói – már ha egyáltalán saját maguk vetették papírra sorai kat – egyszerre próbáltak megfelelni a közvélemény, közvélekedés többirányú nyomásának, a szűkebb-tágabb környezet szokásainak, igényeinek, értékrendjének. Emellett pedig – vagy inkább ez előtt – valószínűleg sosem tévesztették szem előtt a céljukat, vagyis azt, hogy a segélyről döntő személyt megpróbálják meggyőzni arról, hogy eléggé méltóak, sőt éppen ők a legméltóbbak a segítség odaítélésére. A segélyhez kai ügyeket érintő selejtezés 1953–1957 között volt a magyar területi levéltárakban. A nem állami fenntartású, hanem pl. egyházi levéltárak általában gondosabban jártak el (vagy csak nem akadt munkaerő az iratszelektálás elvégzésére.) A pénzügyek írásban való rögzítéséről lásd Friedrich Müller: Prog

ramm des evangelischen Gymnasium in Schässburg. Wien 1959.; Albert Berger:

Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz 1203-1570. I–III. Köln 1986. I.; Gheorghe Baltag:

Sighisoara, Schäss

burg, Segesvár: istoria Sigişoarei de la întemeierea oraşului până în 1945. Cluj-Napoca 2004. 227–

229.; Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der Sächschischen Nation: Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven. I. Sibiu 1889. 197., 393–394., 483–487., 543., 544.; A’ Szabad ’s Királyi Győr Városa Szegények Intézetének mivoltát, és az 1831-dik esztendei Augustus 1-ső napjától az 1832-dik esztendei Julius 31-dik napjáig vólt Bévételei és Kiadásainak minéműségét tárgyazó Tudósítás. Streibig Leopold’ cs. Kir. kiváltságu könyvnyomtató Intézetében. H. é. n. [Győr 1832.]; A szentléleki ispotály számadáskönyvei 1601–1650. Szerk. Márton Tünde – Mihály Ágnes. Bp. 2006.

8 A kérdéskört elemzi egyebek mellett Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. A

börtön története. Bp. 1990.; Castel, R.:

A

szociális kérdés i. m. Castel érvelésére remek példát szolgáltat Magyarországról, lásd Haffner Mihály: Szabad királyi Pest városa’ nemes tanátsának és közönségének szólló Projectum egy alkalmatos Betegek’ Ispotályának fel-állítására, bé-szerzésére, és tartására. Lokalis írás. H. é. n. [Pest 1793.]