Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 741 Deér József avval a ténnyel sem vet számot, hogy a Vita Karoli Magni fennma radt kéziratai között az osztrák–bajor térségből származó példányok nem régebbiek a 15. századnál.135 Ráadásul mivel a salzburgi érsek az 1159–1190 közötti skiz ma idején kitartott a Nagy Károlyt szentté avattató Barbarossa Frigyest támogató (ellen)pápákkal szemben III. Sándor oldalán, így Nagy Károly liturgikus kultusza is csak a késő középkorban terjedt el – igen szerény mértékben – a Birodalom Magyarországgal szomszédos vidékein. (A prágai kultuszhely Csehországban elszigetelt volt, kialakulása kizárólag IV. Károly alapítói döntésével magyarázható; szintén a 14. század közepétől-végétől figyelhetőek meg a kultusz szerény bajorországi kezdetei, éppen Ausztriában azonban nincs nyoma annak). 136 A Vita és Anonymus közti szakadékot Deér József úgy kívánja áthidalni, hogy felteszi: egy Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratából visszatérő német udvari klerikus látta el a magyar névtelen jegyzőt a Vita kéziratával. (A szerző szerint a Historia – nyilván az V. Lipót osztrák herceg „viselt dolgait” magyarázó, az eseményeket egészen 1196-ig követő függelék nélküli – szövegét ugyanez a klerikus juttatta volna el az általa korábban megismert Anonymushoz.)137 Kérdéses persze, hogy a császár kisebbfajta könyvtárral a poggyászban indult-e útnak. A Descriptió t integráló Vitá ban ugyanakkor – mint láttuk – Nagy Károly vis z szafoglalja a Szentföldet a „pogányoktól”. Ez kézenfekvő hivatkozási alapul szolgálhatott volna a Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratát megörökítő német klerikusok – köztük az eseménysor több résztvevője – számára. Ők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel – feltehetően azért, mert nem ismerték ezt a művet. 138 A nagyívű elképzelés megalkotásakor a neves történész ráadásul megfeledkezett arról, hogy a latin Kelet és a nyugati országok között csak az a szárazföldi útvonal érintette Magyarországot, melyen Barbarossa Frigyes nagyrészt fegyverrel 135 A Vita Karoli Magni fennmaradt kéziratairól lásd Molnár P.: Nagy Károly Keleten i. m. 169. 175. jegyz. Vö. Robert Folz : Le souvenir et la légende de Charlemagne dans l’Empire germanique médiéval. Thèse principale pour le doctorat ès lettres présentée à la Faculté des lettres de l’Université de Paris. Paris 1950. 236. Egyetlen, 15. századi regensburgi eredetű kódex a Vita kéziratai között (a bécsi kóde xek nem helyi eredetűek). 136 Robert Folz: Études sur le culte liturgique de Charlemagne dans les églises de l’Empire. Paris 1951. 50–55., 57–58. 137 Deér, J.: Aachen i. m. 411. 138 Lásd mindenekelőtt Quellen zur Geschichte des Kreuzzuges Kaiser Friedrichs I. Szerk. Anton Chroust. (Monumenta Germaniae Historica. Scriptores rerum Germanicarum. Nova series 5.) Berlin 1928. Az ismeretlen szerző – feltehetően a mű egyetlen fennmaradt példányát a modern korig őrző, a Bodeni-tó partján fekvő salmansweileri ciszterci kolostor egykori szerzetese – által írt Historia peregri norum elején ugyan Károly strenuitas ának korabeli képviselőjeként említi Barbarossa Frigyest, de a frank uralkodó „keresztes hadjáratát” ez a szöveg sem közvetlenül, sem közvetve nem idézi fel: uo. 116. 19–20. sor. E kötetben olvasható az előző jegyzetekben említett Historia de expeditione kritikai kiadása is, amelyben – miként az ott közölt többi szövegben – azonban Nagy Károlyról egyáltalán nem esik szó.
