Századok – 2017

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész

A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 742

tört utat magának, így valószínűtlen, hogy a harcok és az azok nyomában kitört járvány által megtizedelt német seregből bárki is arrafelé próbált volna meg hazajutni. A balszerencséjére az adriai-tengeri útra tévedő Oroszlánszívű Richárd Aquileiában partra szállva csak Bécsig volt kénytelen kerülni; a magyarországi kitérő egy német klerikus számára is teljesen értelmetlen lett volna. Deér József elképzelése tehát nemcsak filológiai, hanem történeti szempontból sem tűnik megalapozottnak. (E bírálatból azonban nem vonhatóak le automatikus következtetések a több évtizedes életmű egyéb produktumaira, de még a szóban forgó tanulmány – az aacheni Szűz Mária-bazilika és a fehérvári Szűz Mária-prépostság összevetése tárgyában joggal mérvadónak tartott – lényegi részeire nézve sem.)

THE ORIGIN OF HUNGARIAN SERFDOM ACCORDING TO SIMON OF KÉZA: POSSIBILITIES AND DEAD ENDS IN INTERPRETATION PART II

by Péter Molnár

SUMMARY

In the second part of my paper I look at the other two authors who have set forth their criticisms with regard to Szűcs’s study concerning the emergence of the class of ’national’ serfs in Simon Kézai’s chronicle. First, I present and criticize the reasoning of László Veszprémy who pointed out that Simon’s idea also occurs in Catalonian texts, as well as in the Pseudo-Turpinus chronicle about Charlemagne’s legendary Iberian campaigns. Second, I examine the criticism of György Györffy. Györffy questioned Szűcs’s opinion about the connection between the Hungarian author and the French chronicler Alberic of Trois-Fontaines, whose chronicle contains the claim that people who refused the call to take up arms were condemned to become servants of the “seven Hungarians”. I dispute Györffy’s argument, but I agree with his conclusion, which can be supported in other ways.