Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 739 Az első három idézetpárban többször – de rendre eltérő társításban – esik szó bilincsekről, avagy láncokról (cat [ h ] enae ), börtönről ( carcer ), illetve bizonyos sze mélyek – a Vitá ban keresztény mártírok, Anonymusnál a magyarok kezére került hadifoglyok – megöléséről (interficere ). A kiválasztott szemelvények témáját te kintve e kifejezések használata egyáltalán nem meglepő, az Aachen leírásakor alkalmazott szavakhoz hasonlóan ezek is könnyen bárkinek a tollára kerülhetnek, aki ilyen témához nyúl. A felsorolt szavak ráadásul teljesen más nyelvtani szerkezetekben fordulnak elő, más egyéb kifejezésekhez társulnak. A Vita szerzőjének jellegzetessége, hogy a (fém)bilincseket rendre a kötelékekkel (vincula ) együtt sze repelteti, míg Anonymus szinte önismétlő módon nyomatékosít, amikor rendre cathenis ferreis megbéklyózott hadifoglyokról ír. Az említett egyetlen esetet kivéve más igékkel, illetve igenevekkel fejezik ki azt, hogy a foglyoknak a szenvedés mely nemeit kellett elszenvedniük. A Vita szerzője a második és a harmadik idézetben két-két – egymással szemben alternatív szerepben álló – cselekményt sorol fel, ám a névtelen jegyző az utóbbiakkal Deér József által párba állított szöveghelyeken a második esetben három, a harmadik esetben pedig egyetlen cselekményt jelez. A negyedik példapárban a párhuzamba állított nyelvtani szerkezetek egyeznek, a szókészlet ugyanakkor részben eltér, az egyezés viszont itt is közhelyszerű, nem bizonyít közvetlen átvételt. 3.) Végül pedig Deér József valószínűsítette, hogy a Quid plura? , illetve Quid ultra? retorikus kérdések gyakori alkalmazása Anonymusnál szintén a Vita Karoli Magni hatásával magyarázható, ahol az előbbivel kétszer, míg az utóbbival egyet len alkalommal találkozunk.124 Ezekben az esetekben sincs szó azonban kivé teles fogalmazásról. E „költői” kérdéseket bárki átvehette az azokat nem ritkán alkalmazó Cicero leveleiből vagy Sallustius történeti műveiből (illetve az azok idézeteit tartalmazó florilegium okból); egyébként a Quid plura? feltűnik annak a Hugo Bononiensisnek az ars dictaminis kézikönyvében, aki – miként azt Horváth János valószínűsítette – stilisztikai téren Anonymus mintája lehetett.125 Ezt az összefüggést ráadásul a kritikai kiadás lapszéli jegyzeteiben olykor Pais Dezső is jelezte.126 Deér Józsefet és az őt e téren követő Kristó Gyulát bírálva egyébként 124 Deér, J.: Aachen i. m. 410. 224. jegyz. 125 Hugo von Bologna: Rationes dictandi prosaice (c. 12.). In: Briefsteller und Formelbücher des elften bis vierzehnsten Jahrhunderts. Szerk. Ludwig Rockinger. (Quellen zur bayrischen und deutschen Geschichte 9/1–2.) München 1863–1864. I. 72. Vö. 76. jegyz. A Quid ultra? Anonymusnál: SRH I. 38. 16. sor; uo. 50. 8. sor; uo. 99. 17. sor. 126 Jelzi: SRH I. 35. 15. sor; uo. 37. 20. sor; uo. 41. 16. sor. Nem jelzi: uo. 46. 4. sor; uo. 65. 20. sor; uo. 91. 23. sor.
