Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 738 Horváth János.113 Kevéssel utóbb megjelent tanulmányában a korábbi szakiro dalom által kijelölt utat követte ebben a kérdésében Györffy György is.114 Deér József persze nem a pascua Romanorum fogalmát, hanem csak a Romani principes emlegetését próbálta meg levezetni az aacheni Nagy Károly-életrajzból a gond az, hogy a két latin kifejezés alkalmazása szorosan összefügg Anonymusnál. Mindezek után az első táblázatból csak a locus regalis maradna meg szövegpár huzamként, amelyre egyedül nyilván nem lehet ráépíteni a két mű közti filiáció tézisét, ezért figyelmünket a Deér József által állítása bizonyságaként felhozott többi szöveghelyre kell immár fordítanunk. 2.) A két mű vélt szövegpárhuzamainak második csoportja Déer József szerint tanúsítja, hogy a névtelen jegyző a Vita Karoli Magni egyéb részeit is olvasta és felhasználta. 115 Vita Karoli Magni (Aachen) Anonymus [...] catenatos in vinculis opressos ergasteriis christifideles sua alimonia redimi mandabat [...] 116 [...] cathenis ferreis obligatos in teterrima carceris inferiora miserunt [...] 117 [...] multis interfectis quibusdam quoque carceris vinculis mancipatis [...] 118 [...] quosdam interfecerunt et quosdam vulneraverunt et alios ceperunt. 119 [...] plerisque christicolis captivatis et quibusdam inter fectis [...] 120 [...] omnes infideles illius terre ferreis cathenis ligatos secum duxerunt. 121 Quoniam nuper mandastis michi [...] ut vobis scriberem, qualiter imperator noster famosissimus Karolus Magnus Hispaniam et Galiciam a potestate Sarracenorum liberavit, mirabilium gestorum apices eiusque laudanda super Hyspanie Sarracenis trophea [...] 122 [...] petisti a me, ut, sicut hystoriam Troianam bellaque Grecorum scripseram, ita et genealogiam regum Hungarie et nobilium suorum, qualiter septem principales persone, que Hetumoger dicantur, de terra Scithica descenderunt [...] tibi scriberem [...] 123 116117 118 119 120 121 122 123 113 Horváth János: A hun-történet és szerzője. Irodalomtörténeti Közlemények 67. (1963) 14–18.: a szerző a korábbi szakirodalmat is ismerteti tanulmánya itt jelzendő oldalain – így ezt a könyvtárnyi anyagot nem szükséges felsorolnunk. Más kérdés, hogy a Romani principe -re adott magyarázata men y nyire helytálló. Lásd uo. 14–16. Vö. Deér, J.: Aachen i. m. 410. 227. jegyz. 114 Györffy György: Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. In: Uő : Anonymus i. m. 79–80. (A tanulmány elsőként 1965-ben jelent meg.) 115 Deér, J.: Aachen i. m. 410. 223. jegyz. 116 Rauschen, G.: Die Legende i. m. 44. 13–14. sor (I. c. 18.) 117 SRH I. 63. 15–16. sor (c. 21.) 118 Rauschen, G.: Die Legende i. m. 46. 18–19. sor (II. c. 2.) 119 SRH I. 78. 20–21. sor (c. 37.) 120 Rauschen, G.: Die Legende i. m. 47. 21–22. sor (II. c. 4.) 121 SRH I. 80. 1–2. sor (c. 37.) 122 Rauschen, G.: Die Legende i. m. 67. 28–30. sor (III. c. 1.) 123 SRH I. 33. 9–12. és 17. sor (Prol.)
