Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 737 – vagyis a civitas Athile regis vidékén – harcra került volna sor, vagy hogy valamely „római uralkodó” itt tartotta volna a székhelyét Attila halála után. A rómaiak számára Anonymus által „kiosztott” Dunántúl közepén, Veszprémnél állják majd bizonyos „római katonák” a harcot több mint egy hétig egy magyar csapat ellen; hogy teljes pusztulásuk után a „maradék rómaiak” ijedtükben a Lapincson átúszva meneküljenek a „németek” földjére (c. 48.).110 A Veszprémnél vitézkedő római katonák parancsnokai számára a névtelen jegyző nem gyártott nevet, és e munka megtakarítása lehetett annak az oka, hogy a Hun Birodalom letűnte utáni Dunántúlt csak általánosságban – többes számban – emlegetett „római vezérek” fennhatósága alá rendelte. Mindeközben az ugyanis világos volt krónikásunk számára, hogy a Kárpátmedence bizonyos részét korábbi történetének a hunok utáni korszakában a rómaiak uralták, különben az általa forrásul használt egyik szöveg – valószínűleg a magyarok egy korábbi gestája – nem nevezte volna „Pannóniát” pascua Romanorumnak, a vlachokat, avagy blakokat pedig pastores Romanorum nak. A „ru tének” földjén (Kijev vidékén) tartózkodik még a magyar sereg, amikor az ottani vezérek – éppen úgy, mint kevéssel utóbb a „galíciaiak” – „Pannónia” felé igyekezvén terelni a veszélyes vendégeket, idilli képet adnak számukra Attila király valamikori országáról, és ennek kapcsán megemlítik a rómaiak legelőit, illetve pásztorait is (c. 9.).111 Erről a névtelen jegyző közvetlenül azelőtt ír, hogy a Romani principes feltűnt volna a tollán; az összefüggés a két szöveghely között egyértel mű, és a hazai szakirodalom ezt így is kezelte. Az Árpád-kori elbeszélő szövegek szinte teljes gyűjteményének kritikai kiadásában – mint az közismert – három mű is szerepel, melyek említik a pascua Romanorum ot (Anonymus, Relatio fratris Riccardi és Chronicon rhytmicum Sitticense ); ezek apparátusai közül éppenséggel a Riccardus szövegéhez Deér József által készített jegyzetek egyikében olvashatjuk a vonatkozó forrásszövegek teljes körét.112 E három szöveg, valamint a fogalmat szintén használó Spalatói Tamás és a Domonkos-rendi szerző által írt úgynevezett Descriptio Europae Orientalis közül ugyan Anonymusé a legrégebbi, ám a szakirodalom egységesen úgy ítéli meg, hogy a későbbiek – esetleg Riccardus kivételével – e téren nem Anonymusra, hanem az utóbbival együtt egy korábbi magyar gestára vezethetők vissza. Így gondolta a Deér József által a korábbi magyar kutatás e téren szerinte kifejtett meddő erőfeszítéseit dokumentálandó idézett 110 SRH I. 97. 9. sor – 98. 6. sor. Ezt követően a műben a rómaiakkal már nem történik semmi, a szerző csak röviden utal a Veszprém eleste után menekülő (c. 49.), illetve az általában „Pannóniát” feladó (c. 51.) rómaiakra. Lásd uo. 99. 1–2. sor és 103. 8–9. sor. 111 Uo. 45. 12. sor – 46. 4 sor. 112 SRH II. 535. 2. jegyz.
