Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 733 jellege mindenesetre arra utal, hogy a folyamatban kellett lennie – nyilván magyar résztvevők nélkül – legalább egy szóbeli fázisnak. Alberik tanúbizonysága szerint tehát valószínű, hogy a szóban forgó elmélet egy változatát már IV. László „hű klerikusának” munkássága előtt vagy fél évszázaddal ismerték nálunk. Igaz, hogy Simon mesternek tudását e téren is módja volt elmélyítenie valamelyik észak-itáliai egyetem intellektuális és társasági kö zegében, mint ahogyan földrajzi vagy nyelvi ismereteit is bővíthette ott. Műve prológusának e tanulmány elején idézett, külhoni forrásairól szóló – hazai kútfőit teljes hallgatásba burkoló – megjegyzését ezzel együtt sem kell komolyabban vennünk, mint sok más középkori szerző állítását, akik művüknek különböző úton-módon törekedtek máshonnan kölcsönzött tekintélyt adni. 94 III. Függelék A Vita Karoli Magni és Anonymus Deér József által feltételezett szövegkapcsolatai Deér József három csoportba osztotta azokat a szöveghelyeket, amelyek szerinte bizonyítják, hogy Anonymus olvasta és művében felhasználta a Vita Karoli Magni-t. 1.) Az utóbbi szövegben ebből a szempontból különleges jelentőséget tulajdonított a hamis Nagy Károly-privilégium Aachenről, pontosabban a palota és a templom eredetéről, újjáépítéséről, illetve létesítéséről szóló megjegyzéseinek, melyekben az emigráns magyar történész a civitas Athile regis Anonymus által fel vázolt képének fő inspirációs forrását látta. 95 2012. 522., 526. Ellenben Uő: Volt-e krónikása II. Andrásnak? I. m. 320.; Uő: Az Árpád-kori Magyarország a francia területen keletkezett elbeszélő kútfők tükrében. Doktori (PhD) értekezés. Bp. 2015. 174–175. 94 Egy ilyen hivatkozás annál is könnyebben kerülhetett IV. László „hű klerikusának” tollára, ameny nyiben művét valóban a „kun” király megromlott nemzetközi reputációjának helyreállítása céljából eleve külföldi (esetleg kifejezetten itáliai) használatra írta. Összefoglalólag lásd Veszprémy L.: Árpád- kori i. m. 206. 95 Deér, J.: Aachen i. m. 409. Itt és a következő táblázatban a Deér József által dőlt betűkkel jelzett szövegpárhuzamokat álló betűkkel emelem ki (a szövegkiadások nyomán Deér ritkított szedéssel utal az egyéb szövegkapcsolatokra, ám ezt a jelzést – mivel a jelen keretek között nem fontos – elhagyom).
