Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 732 követően nyilván jelentősen vesztett aktualitásából. A második szöveghely (c. 175.) szerzője úgy számol be Lajos thüringiai tartománygróf 1227-ben bekövetkezett – tévesen a Szentföldre helyezett – haláláról, hogy özvegyének, a generosa Elyzabet nek sem elhunytáról (1231), sem kanonizációjáról (1235) nem tesz említést (az utóbbi végképp megmagyarázhatatlan lenne, ha a bejegyzés szerzője az esemény megtörténte után fogott volna tollat).89 Érdemes megjegyeznünk, hogy II. András – Béla királyfi kezdeményezésére vagy magától – az 1220-as évek közepén folytatott politikai tisztogatást a Gertrúd-gyilkosság megtorlásának ürügyén.90 Az idős király ekko riban, 1228 végén bízza meg koronás fiát egy országos birtokrevízió lefolytatásával. 91 Az előbbi fejlemények aktuálissá tehették Gertrúd burkolt bírálatát az 1220-as évek végén, különösen akkor, ha a tisztogatást az a Béla kezdeményezte, aki a birtokrevízió során nyilván további sérelmeket okozott. 92 Ha azonban egy 1227 és 1231 között működő feltételezett krónikás emelte volna be a szóban forgó „francia elméletet” a hazai krónikairodalomba, akkor az általa kiegészített szöveget interpoláló Ákos mesternek is tudomást kellett volna szereznie róla. Mára elveszett krónikaváltozatok is közkézen foroghattak persze akkoriban, ám a legegyszerűbbnek – és így legkézenfekvőbbnek – az tűnik, ha azzal számolunk: a hadba vonulás alól magukat indokolatlanul kivonókat örökös szolgasággal sújtó büntetés mint a hazai szolgaság eredetének (legalább egyik) magyarázata nem okvetlenül egy krónikaátdolgozás kapcsán tűnt fel Magyarországon az 1230-as évek elején, azt esetleg Kézai előtt idehaza senki nem írta le. Ebből a szempontból érdemes emlékeztetni rá, hogy Latzkovits László, Körmendi Tamás és korábban Csákó Judit is a ciszterci renden belüli szóbeli információátadásra vezette vissza Alberik sajátos magyarországi adatait, bár az utóbbi szerző újabban Alberik információi mögött – ha nem is közvetlenül – írott hazai krónikaváltozattal számol.93 Az Alberiknál a tárgyalt helyen olvasható hiba 89 SRH I. 466 16–20. sor. 90 Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei. In: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213–2013. Szerk. Majorossy Judit. Szentendre 2014. 109– 115., 117. 91 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi [sic] királyok alatt. 2. kiadás. Bp. 1899. II. 102–104. 92 Vajon ugyanekkor jelent meg a hazai krónikás hagyományban a Kálmán király alakját Szent István mellé állító, illetve az előbbit a magyar „szent királyok” sorába helyező elképzelés, mely szögesen ellentétes volt az előbbit befeketítő korai Álmos-ági krónikás által adott a 14. századi krónikakompozíció által ránk örökített jellemrajzzal? Kézai Simon mindenesetre egy ilyen – mára elveszett – krónikaváltozatból is dolgozhatott. Vö. I. közlemény 80. jegyz. 93 Latzkovits L.: Alberik i. m. 87–88., 92.; Körmendi Tamás: Az Imre, III. László és II. András magyar királyok uralkodására vonatkozó nyugati elbeszélő források kritikája. Doktori (PhD) értekezés. Bp. 2008. 151–152., 157.; U ő : A Gertrúd i. m. 175.; Csákó Judit: Néhány megjegyzés Albericus Trium Fontium krónikájának magyar adataihoz. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor – Péterfi Bence – Vadas András. Bp.
