Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 724 Viterbói Gottfried Pantheon ja is említi Nagy Károly jeruzsálemi és konstanti nápolyi útját, de a Descriptió étól lényegesen eltérő változatban, és arról sem esik benne szó, hogy e hadjárat kapcsán bármi gondot okozott volna a sereg verbuválása.)43 Hazáján kívül járva találkozhatott az utóbbit ismerő észak-francia vagy középső- és alsó-Rajna-vidéki scholaris okkal mindenekelőtt azon az észak-itáliai egyetemen, ahol jogi tudása legjavát megszerezte. Beauvais-i Vince enciklopédikus vállalkozásával pedig könyv formájában is megismerkedhetett ugyanott, az abból merített eszméket pedig az 1270-es évek közepén-végén már az imént említett franciákon és németeken kívül más egyetemi kollégái is megoszthatták vele – már amennyiben Kézai külföldön jutott hozzá francia eredetű, bár addigra szélesebb körben ismertté vált teóriájához. 3.) Szűcs Jenő csak nagy Kézai-tanulmányának elsőként megjelent változatában foglalkozott Alberik troisfontaines-i ciszterci szerzetes furcsa magyar adatokban bővelkedő krónikájának avval a megjegyzésével, amelyben a hét vezért a magyar történeti hagyományban olykor szintén „hétmagyarnak” nevezett „gyászmagyarokkal” keverő krónikás szerint a Lech-mezei vereség után hazatérő „hét magyar” (akiknek egyike utóbb király lett) szolgaságra vetették mindazokat, akik korábban nem voltak hajlandók elkísérni őket balul végződött hadjáratukra; így váltak az előbbiek a korabeli magyarországi nemesek, míg az utóbbiak az ottani szolgák őseivé.44 Mint az ismeretes, Anonymus rendszeresen „hétmagyarnak” (is) nevezi a hét vezért, míg a 14. századi krónikakompozíció egy ízben (c. 36.) a „gyászmagyarokra” alkalmazza ezt a címet, bár azonnal megkülönbözteti őket az utóbbi helyen szintén említett hét vezértől.45 Alberik egyébként 1232-ben kezdte meg krónikája összeállítását, amelyen még 1251–52 táján is dolgoznia kellett (tehát nem halhatott meg 1241-ben, amikor az általa megörökített események sora 43 Gotifredi Viterbiensis Pantheon. Szerk. Georg Waitz. In: MGH Scriptores [in folio] XXII. Szerk. Georg Heinrich Pertz. Hannoverae 1872. 219. 34–36. sor; uo. 222. 19–36. sor; uo. 223. 10–24. sor. 44 Chronica Albrici monachi Trium Fontium a monacho monasterii Hoiensis interpolata. Szerk. Paul Scheffer-Boichorst. In: MGH Scriptores [in folio] XXIII. Szerk. Georg Heinrich Pertz. Hannoverae 1874. 767. 7–11. sor. (ad annum 957): Et de illis septem Ungaris, qui remanserunt, unus ex eis factus est rex. Hii venientes in terram suam totum populum, qui non exierat cum eis ad bellum, in servitutem redegerunt; qui autem de istis septem nati sunt, ipsi sunt modo viri nobiles in terra Ungarie, quamvis eorum nobilitas magne servituti subiaceat. Vö. Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. (lásd 39. jegyz.) 586– 589. Ez a rész – a főszövegből egyedül – kimaradt a gyűjteményes kötetbe került változatból (nem számítom ide a főszövegből a lábjegyzetbe „levitt” idézeteket, hivatkozásokat, illetve megjegyzéseket, a „Függelék”-et és a mellékleteket). Felvethető, hogy a szerző esetleg azért hagyta ki ezt a pár oldalt, mert már nem osztotta az abban foglalt álláspontot. Györffy György (lásd 59. jegyz.) 1993-ban az erről az „Albericus-kérdésről” Szűcs Jenővel folytatott „baráti eszmecseréjét” említi, ez azonban arra utal, hogy az utóbbi szerző ebben az ügyben fenntartotta véleményét, amit Györffy György vitatott. 45 SRH I. 294. 2–6. sor.
