Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 725 hirtelen félbeszakad), mert művében a közelmúltban azonosították egy akkoriban írt szöveg részleteit. 46 Szűcs Jenő ennek nyomán felteszi a kérdést: „vajon a hadiszolgálat megtagadásának és a szolgaság eredetének összekapcsolása, ahogyan itt igen határozottan jelentkezik, maga is nem jóval korábbi magyarországi elképzelést tükröz-e, amelyet Albericus a korai magyar gesta szövegéből őrzött meg?” 47 Szerzőnk a champagne-i ciszterci kompilátor szöveghelyének értelmezését Hóman Bálint szövegkritikai megjegyzésének felidézésével kezdi: az utóbbi szerint Alberik ezt az adatát nem az „ősgestá ból” vette, hanem azok „Albericusnak, illetőleg a krónika tőle hasz nált 1233. évi másolatának sajátjai”.48 E dátum mögött az az elképzelés húzódik meg, mely szerint Pecorari Jakab bíboros, pápai legátus, egykor troisfontaines-i apát volt, és az ő 1232–34-es magyarországi küldetése kapcsolatban állt egyrészt az utóbbi francia apátság második hazai „leányának”, Bélakútnak (vagyis Péterváradnak), másrészt az első filia , Szentgotthárd „leányának”, Pornónak egy aránt 1233–34-re tehető megalapításával.49 Alberik szintén troisfontaines-i szer zetes informátora ekkor kereshette fel Magyarországot, ahol egy új krónikaváltozatból megismerhette a kompilátorral utóbb megosztott sajátos magyar történeti adatokat.50 Maga Hóman Bálint Alberik párhuzamaként csak a „Pannóniában” talált népek szolgaságra vetéséről szóló krónikahelyeket adta meg, Kézai a jelen munka tárgyát képező passzusát nem.51 Szűcs Jenő ezt azzal magyarázta, hogy elődje csak az „ősgesta ” szövegpárhuzamait kereste Alberiknál. 52 Latzkovits László igen távoli párhuzamot hozott fel, amikor Alberiknak ezt a szöveghelyét Freisingi Ottó a magyar király nagyurak feletti despotikus hatalmáról írt megjegyzéséből (Gesta Friderici imperatoris I. c. 32.) eredeztette. 53 A hét vezér és a „gyászmagyarok” „Albericus francia informátora” általi ösz szekeverésének hatásmechanizmusát vizsgálva ezután Szűcs Jenő elkülönítette a Magyarországon megfordult francia ciszterci szerzetes által olvasott vagy hallott magyar krónikás hagyományban az előbbiekre vonatkozó adatokat: egyikük 46 Régis Rech: Albericus of Troisfontaines. In: Encyclopedia of the Medieval Chronicle i. m. 23. 47 Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. (lásd 39. jegyz.) 587. 48 Hóman Bálint : A Szent László-kori Gesta Ungarorum XII-XIII. századi leszármazói. Forrástanulmány. Bp. 1925. 25. Vö. Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. (lásd 39. jegyz.) 587. 49 Almási Tibor: Egy ciszterci bíboros a pápai világhatalom szolgálatában. Pecorari Jakab magyarorszá gi legációja. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 5. (1993) 1–2. sz. 130. és 138–140.; Ferenc L. Hervay: Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. (Bibliotheca Cisterciensis 7.) Roma 1984. 133., 154. 50 A 48. jegyzetben idézett helyen Hóman Bálint, és őt követve Szűcs Jenő is azt írja, hogy Alberik francia informátora Magyarországon elolvasott történeti feljegyzésekből indult ki. A kérdésről lásd 93. jegyz. 51 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 24. 52 Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. (lásd 39. jegyz.) 588., 63. jegyz. 53 Latzkovits László : Alberik világkrónikájának magyar adatai. Forrástanulmány. Szeged 1934. 90–91.
