Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 716 Pintouin), aki szerint a kolostor javára az említett éves összeg fizetését vállalók utódait – egyfajta „kondicionális szabadság” (vagyis végső soron függő állapot) jeleként – Károly „Szent Dénes szabadjainak” rendelte nevezni.9 Elizabeth Brown a Descriptio hatásával magyarázza a Pszeudo-Turpinusból a Grandes Chroniques de France-ba már jóval korábban átemelt szövegnek ezt a megváltoztatását, hiszen a Codex Calixtinus családjának megoldásától eltérően a szolgák a 14–15. század fordulóján kidolgozott változatban éppenséggel nem lesznek szabadok. (A hadba vonulás megtagadókról azonban – akiket Elizabeth Brown itt óvatlanul megemlít – a saint-denis-i szerzetesnél nem esik szó.) 10 Ha a Descriptio ágas-bogas 12–13. századi hatástörténetének csak arra a szálá ra szorítkozunk, mely említi a hadba vonulók örökletes szolgaságra vetését, akkor először is a legkorábban Nagy Károly 1165-ös kanonizációja táján (ám meglehet, hogy csak az 1170-es évek folyamán) írt Vita Karoli Magni t (teljes címe: De sanc titate meritorum et gloria miraculorum beati Karoli magni ad honorem nominis Dei) kell megemlítenünk. E mű 12–13. századi példányai Észak-Franciaországból, valamint Aachenből és annak tágabb környékéről (Köln, Andernach) maradtak fenn, ám e térségből hatása a 13. század elejére eljutott Elzászba is, mint azt az Annales Marbacenses tanúsítja. 11 A Descriptio a 11–12. század fordulójától szárba szökő latin hagyománya mindezzel együtt is jelentősen elmaradt a legendás Nagy Károly-képet meghatározó Pszeudo-Turpinus mintegy százhetven teljes kéziratos példányától (a különböző nyelveken készült fordításokkal együtt közel háromszáz teljes példány), és számos nyelven kimutatható jelentős közvetett hatásától. 12 A beauvais-i egyházmegyében fekvő froidmont-i ciszterci kolostor szerzetese – korábban jeles trouvère –, Helinandus óriási terjedelmű történeti kompiláció ja, a 13. század első évtizedeiben összeállított Chronicon a szöveghely terjedése 9 Elizabeth A. R. Brown: Saint-Denis and the Turpin Legend. In: The Codex Calixtinus and the Shrine of St. James. Szerk. John Williams – Alison Stones. (Jacobus-Studien 3.) Tübingen 1992. 81. (a mű első változatának egyik kéziratából idézi a Saint-Denis kiváltságairól szóló részt – Elizabeth Brown ebben a tanulmányában az említett krónikás azonosítása előtti megjelölését használja: le Religieux de Saint-Denis). 10 Uo. 66. 11 A Rauschen által kiadott Vita Karoli Magniban (II. 7.) a hadba vonulásból magukat kivonókról írt szöveghely a Descriptio ugyanezen kötetben kiadott változatát idézi. In: Rauschen, G.: Die Legende i. m. 51. 4–11. sor. Vö. 4. jegyz. A legendás Nagy Károly-hagyomány ezt követően idézendő műveiről lásd Molnár P.: Nagy Károly Keleten i. m. 169–175. Az Annales Marbacenses rövidítve veszi át a Vita Karoli Magni II. és III. könyvét (vagyis a Descriptio- és a Pszeudo-Turpinus-kivonatokat); a hadba vonulásból magukat kivonók örökletes szolgaságra vetéséről írva ez a rövidítés minimális: Annales Marbacenses qui dicuntur. Cronica Hohenburgensis cum continuatione et additamentis Neoburgensibus. Szerk. Hermann Bloch. (Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum ex MGH recusi 9.). Hannover–Leipzig 1907. 13. 13–19. sor. 12 Marianne Ailes: Pseudo-Turpin Chronicle. In: Encyclopedia of the Medieval Chronicle. Leiden– Boston 2010. 1454–1455.
