Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 717 számára újabb utat nyitott meg.13 A froidmont-i szerzetes – a Birodalom nyuga ti határterületein kialakult történetírói hagyomány jó ismerője – a Vita alapján illesztette be művébe a Descriptio rezüméjét, benne a számunkra fontos passzus sal.14 A mű eddigi ismertségének korlátait jól jelzi, ahogy a kompilátor rácsodál kozik a néhai császár szentföldi hadjáratának történetére.15 A nagyobb történeti kompilációk összeállítói közül ez a ciszterci szerzetes integrálta elsőként művébe a legendás Nagy Károly-hagyomány szövegeit: a Descriptio rezüméjét az annál jóval fontosabb Pszeudo-Turpinusból vett idézetek fogják közre. (Mint rövidesen kiderül: ez a tényező más esetekben is hozzájárult ahhoz, hogy a Descriptio története szélesebb körben ismertté váljon.) Helinandus Chronicon ját – úgy tűnik – igen kevesek olvasták, ám köztük volt a domonkos rend legfontosanbb kompilátora, a prédikátor testvérek számára az 1230-as évektől az 1250-es évek végéig folyamatosan bővített Speculum majusá ban a tudás legteljesebb tárházát összeállítani kívánó Beauvais-i Vince, akit különösen szoros szálak fűztek a ciszterci rendhez. Enciklopédikus vállalkozásának a történelmi ismereteket összegző része, a Speculum historiale forrásai között kezdettől kitüntetett szerepet kaptak a ciszterci eredetű, illetve az utóbbi rendben használatos történeti kompilációk, közöttük is mindenekelőtt Helinandusé. Pályája legtermékenyebb éveit pedig – Szent Lajos király támogatásával, egyben a ciszterci rend a koldulórendi tudományosság által inspirált intellektuális reformjának keretében – a royaumont-i ciszterci kolostor lector aként töltötte, ahol a má sik rendből kikerült szerzetestársai jelentősen segítették adatgyűjtését.16 Messze megelőzve a Speculum majus többi részének sikerét, a Speculum historiale eddig összesített mintegy kétszázhúsz fennmaradt példánya közvetlenül, egyéb munkákon keresztül pedig közvetve már a 13. század második felétől a történeti ismeretek egyik legismertebb forrásává vált a nyugati kereszténység területén (e téren csak Martinus Polonus múlta felül, bár az ő munkája jóval sommásabb volt), és 13 Gillette Tyl-Labory: Hélinand de Froidmont. In: Dictionnaire des lettres françaises. Le Moyen Age. Szerk. Robert Bossuat – Louis Pichard – Guy Raynaud de Lage (– Geneviève Hasenohr – Michel Zink). (Encyclopédies d’aujourd’hui.) Paris 1992. 666–668. (Egy 1964-ben megjelent lexikon nagyrészt újraírt változatáról van szó, a régi szerkesztők nevét csak kegyeletből tették a főhelyre.) 14 PL 212., 844B-C: [...] mox rex edictum proposuit, ut omnes, qui possent arma ferre, irent secum contra paganos; et qui non iret, ipse et filius ejus servus quatuor nummorum esset. (A nummorum helyett a Patrologia Latina idézett passzusában olvasható annorum nyilván sajtóhiba, mint azt a Descriptio többi, az összeget említő változatai mellett Beauvais-i Vince Helinandus szövegét szinte szó szerint követő szöveghelye is világossá teszi: lásd 18. jegyz.). Vö. 4. jegyz. 15 PL 212., 846C. 16 A kompiláció összeállításának folyamatáról, valamint Beauvais-i Vince és a ciszterciek kapcsolatáról lásd mindenekelőtt Monique Paulmier-Foucart (– Marie-Christine Duchenne): Vincent de Beauvais et le Grand Miroir du monde. (Témoins de notre histoire.) Turnhout 2004. 10–14., 17–19. és 40–42.
