Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 715 megsegítése után Konstantinápolyon át hazatérő Nagy Károly hogyan jutott a passióereklyék birtokába, majd ezeket unokája, Kopasz Károly miként vitette át Saint-Denis-be. A szöveg – nyilván az utóbbi ereklyék hitelességét bizonyítandó – ebben a kolostorban készülhetett, valamikor a 11. század vége felé.5 Bár a Pszeudo-Turpinustól eltérően e mű megalkotásának a célja elég jól kirajzolódik, a két szöveget összeköti a legendás Nagy Károly hagyomány kiaknázása, illetve kibővítése, valamint – paradox módon – az a tény, hogy mintha a hadba vonulás kapcsán egymással feleselnének. Mint azt az imént láttuk, a Descriptio szerint a Nagy Károly hadba hívó edictum át figyelmen kívül hagyókat az uralkodó örök letes szolgasággal fenyegette, míg a Pszeudo-Turpinus arról ír, hogy Károly éppenséggel a leszármazókra is érvényes felszabadítás reményével toborozta egyik ibériai hadjáratának résztvevőit szolgái közül.6 A Descriptió ban a büntetéssel súj tottak évi négy aranyat fizetnek a szolgák mintájára (vagy szolgaságuk jeleként), a Pszeudo-Turpinusban azonban ugyanez a summa teljesen más összefüggésben áll a szabad jogállapottal: az összeget Saint-Denis építkezéseinek javára önként megfizető szolgák így szabaddá válnak.7 A Saint-Denis-nek fizetendő évi négy arany összegű adó a mű összes szövegváltozatában szerepel, ám a szolgák felszabadítása csak a Codex Calixtinus (és másolatai) imént idézett szöveghelyén olvasható. 8 A két összeg egyezése nehezen magyarázható a véletlennel; így a hadba vonulás és a személyes státus összefüggéséből levont gyökeresen ellentétes következtetések is egymással vitatkozhatnak: a későbbi szöveg, vagyis a Pszeudo-Turpinus mintha „kegyesebbé” kívánta volna tenni Nagy Károly a Descriptió ból kirajzo lódó „szigorúan igazságos” képét. A korábbi szöveg, vagyis a Descriptio logiká ját ezen a ponton meglehetősen összezavarta a Pszeudo-Turpinus „kegyesebb” Károly-ábrázolása. Az előbbiben ugyanis összefüggenek a büntetés, a szolgaság és az adófizetés. Minthogy a Pszeudo-Turpinusban az önkéntes hadba vonulást jutalom kíséri, ezért az adófizetés más kontextusban tűnik fel: a Saint-Denis-nek Károly által adott elképesztő kiváltságok (az egész Francia a kolostor praedium a, a közösség beleegyezése nélkül nem történhet koronázás és püspökszentelés a birodalomban, a kolostor szabadon fellebbezhet a Kúriához) sorába illesztve, olyan módon, hogy a függés jeléből válna így a szabadság biztosítéka. Az utóbbi megoldásban rejlő ellentmondást próbálhatta feloldani a latin nyelvű saint-denis-i krónikás hagyományt a 14–15. század fordulóján tovább vivő Michel Pintoin (vagy 5 A mű tartalmáról, kéziratairól, datálásáról és rendeltetéséről lásd Molnár Péter: Nagy Károly Keleten. Egy legenda keletkezési mechanizmusai. Budapesti Könyvszemle 28. (2016) 156–163. 6 Lásd 3–4. jegyz. 7 Lásd 4. jegyz. és Historia Karoli Magni i. m. 219. 8–12. sor. 8 Uo. 218. 9–11. sor: a párizsi Bibliothèque nationale de France ms. nouv. acq. lat. 13774 szövegváltozata.
