Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KONFERENCIABESZÁMOLÓ. SALZBURG, 2017. FEBRUÁR 23–25. 680 előadásában. Társulati könyvekből gyűjtött – részben notált – énekek segítségével bizonyította, hogy a társulatok saját „profiljuknak” megfelelően, azaz tagságukhoz, titulusukhoz, ünnepeikhez és tevékenységükhöz igazodva fontos részt vállaltak a liturgia zenei szolgálatában. Kiemelte a latin nyelv mellett az anyanyelvhasználat jelentőségét is. Gerald Hirtner (Stiftsarchiv St. Peter, Salzburg) a társulati kiadványokat, a nyomtatott forrásanyagot tanulmányozta és mutatta be a hallgatóságnak. Salzburgi példák segítségével illusztrálta a társulati irodalom sokféleségét: a társulati könyvek, ajándékkönyvek, kézikönyvek, prédikációs kötetek, imakönyvek és egylapos nyomtatványok (meghívók és „körlevelek”, tagsági „igazolványok” stb.) számos változatát, amelyek egyúttal a testvérületek jellegzetességeihez is alkalmazkodtak. Elisabeth Lobenwein (Universität Salzburg) a testvérületek egyik legrégebbi – kora középkori gyökerű – funkciójával: a halotti kultusszal foglalkozott. Az irgalmasság egyik cselekedete, a holtak eltemetése volt a testvérületek megalakulásának egyik fő mozgatórugója. A késő középkori és kora újkori társulatokat összehasonlító vizsgálatában rámutatott, hogy a testvérületek tevékenységét a barokk korban is meghatározta tagjaik temetésének méltó megszervezése, az azon való reprezentatív részvétel, továbbá az elhunytak emlékezetének rövid (gyászmise, imák) és hosszabb távú ápolása (évi mise és imádság az elhunyt tagokért, azok név szerinti nyilvántartása). A vallásos társulatok ezen összetett szolgálatában a felvilágosodás hozott alapvető változást, mivel a holtak ellátását is visszaszorította az egyéni-családi szférába. Letha Böhringer (Historisches Archiv der Stadt Köln–Universität zu Köln) a barokk társulati életet a nőtörténet (gender studies/Geschlechtergeschichte) szemszögéből mutatta be. Bár az eddigi vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a barokk egyházban a társulatok a leányok és az asszonyok számára lehetőséget adtak a vallásosság nyilvános megélésére, sőt, számos testvérületben a kutatás nőtöbbletet regisztrált; a nők szerepvállalása – a társulatokon belüli esetleges marginalizációja, avagy vezető szerephez jutása – források híján gyakran nem ismerhető meg. A korabeli egyházi igazgatás és vezetés pedig – Böhringer szerint – akár klerikalizálta is a laikus kezdeményezéseket, így azok egy-két generáció elteltével az intézményesültség magasabb fokát érték el (jelesül szerzetesrenddé alakultak). A konferencia harmadik szekciója (A társulatok speciális típusai) a testvérületek négy, jól elkülönülő csoportjáról nyújtott áttekintést: a jezsuita vezetésű kongregációkról; a rózsafüzér-társulatokról; a Rómában, az egyes nációk templomaiban működő testvérületekről; végül (Bécs példáján) a muzsikus társulatokról. E sorok írója (Eötvös Loránd Tudományegyetem – NKFIH) az egykori osztrák jezsuita rendtartomány társulati életének első évszázadát foglalta össze a kezdetektől 1671-ig. A diákok számára alapított (Mária-) társulatok mellett a felnőtteket összefogó városi, polgári és nemesi kongregációk egyaránt a római anyatársulatba
