Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KÁDÁR ZSÓFIA 681 aggregált rendszerben, egységes szervezettel, de mindenhol a helyi nyelvi-társadalmi igényekhez alkalmazkodva működtek. E társulattípusok elterjesztésében kezdetben a cseh rendházaknak kulcsszerepe volt, majd az osztrák örökös tartományok után a Magyar Királyságban is teret nyert a kongregációs mozgalom. A harmadik jezsuita társulattípust az Agonia Christi (Jó halál-/Todesangst-) szodalitások képviselték. Ezek – a „hagyományos” barokk testvérületek eszméjéhez visszakanyarodva – immáron nőket is felvettek tagjaik közé, és jóval szélesebb társadalmi rétegek számára voltak nyitottak. Elterjedésük az 1640-es évek végétől az egész osztrák rendtartományban egyenletesen történt, a Magyar Királyságban pedig valamelyest népszerűbbekké is váltak, mint a provincia nyugati felében. Christine Tropper (Kärtner Landesarchiv, Klagenfurt) a Karintiában működő rózsafüzér-társulatokról adott áttekintést. A máshol a domonkos rendhez kötődő társulattípus itt főként plébániai alapítású testvérületekként volt elterjedt és népszerű egészen a jozefinista feloszlatások (1784) idejéig. Az egyéni és közösségi vallásosság elmélyítését szorgalmazó testvérületek tagjai között a nők által rendezett karitatív tevékenységre, illetve zarándoklatok szervezésére vagy hiteladó (banki) funkciókra nincsenek adatok. Tobias Daniels (Universität München ) a 16. és a 18. század közepe között Rómában a különféle nációk templomaihoz kötődő társulatok tevékenységéről beszélt. A mintegy 25 Itálián kívüli és még több itáliai náció számára a templom, temető és szálláshely mellett rendelkezésre állt testvérület is. Daniels a „német” náció temploma, a Santa Maria dell’Anima és római közössége korabeli sajátosságaként emelte ki a protestánsok jelenlétének problematikáját, továbbá a „német” – németalföldi, Német-római birodalombeli avagy a Habsburg tartományokból érkezők – (ön)megjelölésének nehézségeit is. Elisabeth Theresia Hilscher (Österreichische Akademie der Wissenschaften) Bécs barokk kori egyházzenéjének fontos láncszemeiként vette számba a zenészek támogatására szakosodott, illetve a muzsikusokat tömörítő testvérületeket. Közöttük egyesek középkori alapításúak voltak, mások – így a Szent Mihálytemplom Cecília-testvérülete – a 18. században létesültek. A forrásviszonyok adta lehetőségek alapján egyes zenészek és énekesek, illetve muzsikusdinasztiák (Friberth, Spangler, Gsur, Reinhardt) vizsgálatát állította középpontba, ugyanis megbízóik között az említett testvérületek gyakran fordultak elő. A negyedik ülésszak (A társulatok szervezeti formái) két referátuma a testvérületeket a kolostorokkal, illetve a plébániákkal való kapcsolataik tükrében vizsgálta esettanulmányok segítségével. Irene Rabl (Stiftsarchiv Lilienfeld) a lilienfeldi ciszterci apátság Szent József-társulatának évente választott tisztségviselői, rektorai és titkárai példájával illusztrálta e testvérület sokrétű egyházi és világi kapcsolatait. A tisztségviselők származási helyei ugyanis az egykori Habsburg Monarchia csaknem teljes területét lefedték, de mindig előkelő egyházi vagy
