Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 642 A korábbi kutatás úgy tartotta, hogy Szerencsésről kortárs képi forrás is maradt fenn. Egy 1509-es fametszeten látható ábrázolást Zolnay László Szerencsés Imre képmásának gondolt. Haraszti György azonban meggyőzően mutatta ki, hogy a kép valójában egy spanyolországi ősszövegből származó német népkönyv Fortunatus-történetének illusztrációja: ez a másik, ciprusi születésű Fortunatus halála előtt pénzeszacskóját és varázskalapját fiaira, Ampedora és And[e/o]losiára hagyta. Mivel az Andolosia név emlékeztet Andalúziára, ismervén Szerencsés hispániai származását, vélte Zolnay László tévesen, hogy a kép Szerencsés Imrét ábrázolja. Az újabb kutatások fényében sajnos, arról az izgalmas ikonográfiai lehetőségről, hogy Szerencsésről, jellemző élethelyzetéről (vagyonát átadja két idősebb, zsidó hiten maradt fiának) kordokumentumként képi ábrázolással rendelkeznénk, le kell mondanunk. 99 Ki volt hát Szerencsés Imre? Vizsgálódásaink alapján kijelenthetjük: tehetséges pénzügyi szakember, a moneta nova reform értelmi szerzője. Bár a felemelkedő Thurzó Elek révén a rivális érdekkör vezetői, a Fuggerek rövid időn belül, több mint másfél évre ki tudták rekeszteni a pénzügyigazgatás vezetéséből – és így a hasznok realizálásából is – Szerencsés nem bizonyult könnyű ellenfélnek, mert 1523-ban Mária királyné segítségével, Szalkai kancellár politikai támogatásával, visszaszerezte korábban elveszített állását, sőt 1525-ben átmenetileg elérte a Fuggerek Magyarországról történő kiszorítását is. 1524 végén akkori főnöke és szövetségese, Várdai Pál kincstartó távozni kényszerült, és bár rövidesen megbukott Szerencsés ellensége, a sikkasztással vádolt régi–új kincstartó, Thurzó Elek, az 1525-ös (rákosi) országgyűlés magát Szerencsést is megfosztotta alkincstartói tisztségétől. Formális hivatalviselése ezzel mégsem ért véget, mivel ismét alkincstartó lett, sőt gazdasági befolyása jórészt megmaradt. Az 1526 nyarának végén bekövetkezett halála nemcsak mesés gazdagságának, hanem a középkori Magyarország pénzügyi elitjének végét is jelzi. Hogy mekkora vagyont hagyott vér szerinti és fogadott gyermekeire, ma már nehéz pontosan megállapítani, szellemi öröksége azonban máig viták kereszttüzébe helyezi személyiségét. 100 Magyarországon. In: 1100 éves együttélés. A magyar és magyarországi zsidóság a haza és a fejlődés szolgálatában. Szerk. Püspöki Nagy Péter. Bp. 2001. 102. 99 Zolnay László: Kincses Magyarország. 2. javított kiadás. Bp. É. n. [1977.] 30.; Haraszti Gy.: Az „igazi” Fortunatus i. m. 222. 3. jegyz. 100 Kohn S.: A zsidók története i. m. 273., 283–284.; Büchler S.: A zsidók története i. m. 71–72.; Haraszti Gy.: Az „igazi” Fortunatus i. m. 235–238.; Komoróczy G.: A zsidók története i. m. 356–357. Szerencsés örökösei sikertelenül próbálták vagyonát meg-, illetve visszaszerezni: Held Anna újból felhatalmazta második férjét, Khlee Mártont, hogy nevében és fia, György nevében érvényesítse első férjének, Szerencsés Imrének hagyatékára támasztott jogigényeiket (Pozsony, 1530. júl. 26.). Lásd Magyar–Zsidó Oklevéltár. Monumenta Hungariae Judaica. IV. 1371–1564. Összeáll. Kováts Ferenc. Bp. 1938. 109–111. (Nr. 87.); I. Ferdinánd meghagyta Buda városának, hogy szolgáltasson igazságot Szerencsés
