Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 643 II. Lajos tehetséges alkincstartója a 19. és 20. század történeti szakirodalmában változott igazán démonikus alakká, akit zsidó és keresztény szerzők egyaránt saját koruk szemüvegén keresztül láttattak. Szerencsés Imre késő középkori pénzemberből és pénzügyi tanácsadóból így lett „a tipikusan 20. századi probléma: az önigazoló lélek kettőssége, a régi és új kötöttségek, a kiválás és beolvadás feloldhatatlan küzdelme, az elhagyottak szeretetének, megbecsülésének akár zsarolás útján való visszaszerzésére irányuló vágy” megtestesülése, mitikus (anti)hős. 101 Jelen tanulmány elsősorban Szerencsésnek az 1521. évi pénzreformban játszott szerepét kívánta tisztázni, így nem volt feladata a 20. század sajátos látásmódjának elemzése, okainak művelődéstörténeti feltárása. Abban bízunk, hogy valaki rövidesen elvégzi ezt a sürgető feladatot is. 102 Imre özvegyének, Khlein Annának és gyermekének, Györgynek, Pook Jánossal szemben, akit Mária özvegy királyné parancsára bevezettek Szerencsés ingatlanvagyonába (Augsburg, 1530. szept. 1.). Lásd uo. 111–112. (Nr. 88.). I. Ferdinánd a kolozsvári tanácsnak megparancsolta, hogy polgártársuk, Fábián szűcs, azt a 200 forintot, amelyet még Szerencsés Imrétől vett kölcsön, és ezért házát zálogba adta, özvegyének késedelem nélkül fizesse meg (Augsburg, 1530. szept. 29.). Lásd Magyar–Zsidó Oklevéltár. Monumenta Hungariae Judaica. XV. 1408–1770. Szerk. és kiad. Scheiber Sándor. Bp. 1972. 19– 20. (Nr. 6.). Az örökbefogadott fiú, Haller János is támasztott jogigényeket, ezért 1530 körül beperelte Szerencsés özvegyét, Anna asszonyt, hogy a neki járó részt megkaphassa. Lásd MZSO IX. 86–87. (Nr. 97.), illetve azért a hozományért, amely néhai felesége, Eufémia által járt volna neki lásd uo. 87– 88. (Nr. 98.), mivel Haller felesége a Hecht-családból származott, így a kolozsvári Held-ek rokona volt: Kubinyi A.: Budai kereskedők i. m. 117. 164. jegyz.; Uő: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények 37. (1966) 243. (eredetileg megjelent: Uő: Tanulmányok Budapest középkori történetéről. I–II. Szerk. Kenyeres István – Kis Péter – Sasfi Csaba. Bp. 2009. 513–570.). 1532-ben már a budai városi tanács az alhévízi Szent Erzsébet-ispotályt iktatta be néhai Szerencsés Imre budai háza, kertje és szőlője birtokába: uo. 88–90. (Nr. 99.). Szerencsés özvegye, Held Anna végül szegényen halt meg, végrendelete 1544-ben kelt (Bécs, 1544. nov. 19.). Lásd Magyar–Zsidó Oklevéltár. Monumenta Hungariae Judaica. XII. 1414–1748. Szerk. és kiad. Scheiber Sándor. Bp. 1969. 73–75. (Nr. 11/2.), ezt így tudta Hans Dernschwam is. Lásd Dernschwam, H.: A besztercebányai i. m. 120. Szerencsés egyik, korábbi házasságából származó fiát, Ábrahámot – Mária magyar királyné kérelmére – viszont Ferdinánd osztrák főherceg fogadta védelmébe, és megengedte neki, hogy Kismartonban telepedjen le (Bécs, 1526. júl. 11.). Lásd MZSO V/1. 159–160. (Nr. 325.). Tévesen állította Kohn Sámuel, hogy Szerencsés vagyona Mária özvegy királynéra szállt (Kohn S.: Héber kutforrások i. m. 80. 5. jegyz.), a királyné csupán a Szerencsés által II. Lajosnak adott két kölcsön összegét követelte I. Ferdinándtól: Magyar történelmi okmánytár a Brüsseli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. II. i. m. 26–32. Viszont Szalkai László esztergomi érsek 53 márka és 14 lat súlyban Szerencsés Imrének elzálogosított ezüsttárgyai („das Silbergeschir so der von Gran dem Emerich versetzt”) Mária királyné birtokába kerültek, mert ezeket 1526 őszén más ezüsttárgyakkal együtt ő adta át Bécsben a Beheimek pénzverőinek, pénzverés céljára. Lásd MZSO VIII. 156. (Nr. 170.). A szellemi hagyaték feltárását Scheiber Sándor kezdte meg egy Szerencsés Imre spanyolországi könyvtárából származó héber kézirat felfedezésével és ismertetésével. Lásd Scheiber S.: A Szerencsés Imre-irodalomhoz i. m. 1475–1478. 101 Haraszti Gy.: Az „igazi” Fortunatus i. m. 223. Ma is fontos kultúrtörténeti összefoglalást készített Scheiber Sándor Szerencsés alakjának magyar szépirodalmi ábrázolásairól. Lásd Scheiber S.: A Szerencsés Imre-irodalomhoz i. m. 1479–1485. 102 Hogy ezen a téren lenne még teendő, jól illusztrálja a következő, „Jud Süss” kapcsán megfogalmazott idézet (Bundula I .: A teremtett zsidó i. m.): „Oppenheimer egyébként Feuchtwangernél sem rokonszenves: hidegen számító karrierista, aki sem más, sem a saját érzelmeire nincs tekintettel. Megbízói előtti
