Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész

A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 588 utóbbi lehetőségének délibábjától. Az egyezések szerinte „már-már szövegszerűek”. Ugyan „nem a szövegpárhuzamok perdöntőek”, ám e megfogalmazás feltételezi az utóbbiak létét. Kézai „latin forrásai esetében is szabadon oldotta fel olvasmányainak fordulatait”, tehát voltak nem latin olvasmányai is. „Azt sem állíthatjuk határozot­tan, hogy közvetlenül Philippe de Beaumanoir szövege lett volna... Kézai forrása”, tehát határozatlanul ez állítható, főleg ha a kapcsolat esetleg közvetett volt. Nem véletlen, hogy Szűcs Jenő expressis verbis következtetéseinek ellenére több, e tanulmányt kommentáló történész írásában rendre olyan megfogalmazásokkal találkozunk, mint például a következő: „Ebben a felfogásban a 13. századi fran­cia elméleti megfontolások (főleg a Kézaival kortárs Philippe de Beaumanoir jog­szokásgyűjteményében foglaltak) hatottak Kézaira, [...]”58 Márpedig – és ezzel a Beaumanoir datálását lényegében helyesen megadó Szűcs Jenőnek is tisztában kel­lett lennie – valóban délibábról van szó, minthogy a két szöveg közül egyik sem hat­hatott a másikra, mivel egyidejűleg keletkeztek.59 Mint az ismert, az 1282. szeptem ­ber 17-e és október 21-e között lezajlott hód-tavi csata a legkésőbbi esemény, melyet Kézai Simon említ gestá jában (c. 75.: az egyenes vonalú történeti elbeszélés végén), és Domanovszky Sándor óta általános a feltételezés, hogy az 1285 első hónapjaiban lezajlott úgynevezett „második tatárjárás” kellően fontos fejlemény volt ahhoz, hogy IV. László „hű klerikusa” szó nélkül hagyta volna – tehát művét az előtt be kellett fe­jeznie. Maga Domanovszky mindezek alapján az 1282–1285 közti idősávra datálta ezt a gestá t. 60 Tekintettel az előbbi esemény Zsoldos Attila által pontosított dátumá ­ra, Kézai művének elkészültét leginkább az 1282 késő őszétől 1284 végéig tartó bő két éves időszakra szűkíthetjük. Philippe de Beaumanoir a Coutumes de Beauvaisis 58 Kristó Gyula: Magyar historiográfia I.: Történetírás a középkori Magyarországon. (A történettudo­mány kézikönyve) Bp. 2002. 75. Vö. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II.: Commentarii 1.: Ab initiis usque ad annum 1301. Composuit Velmirius Mályusz (adjuvante Julio Kristó). (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova VIII.) Bp. 1988. 90.; Anonymus: A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Kézai Simon : A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János i. m. 130. (75. jegyz: Veszprémy László – ő utóbb, akadémiai doktori értekezésében körültekintőbben fo­galmazott, egyben új perspektívákat nyitott a kérdés kutatásában. Lásd II. közlemény, 1. jegyz.); Csákó Judit: A középkori magyar történeti hagyomány mesés elemei Albericus Trium Fontium krónikájának tükrében. Fons 19. (2012) 451. Szűcs Jenő a „Spenót-vita” során elhangzott hozzászólásának alapján Kristó Gyula volt az első, aki óvatosan, de átvette a szolgaság keletkezésének kapcsán a Kézai francia forrásáról megfogalmazott elképzelést. Kristó Gyula: Kézai Simon és a XIII. század végi köznemesi ideológia néhány vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 76. (1972) 9. 59 Szűcs J.: „Nemzetiség” i. m. 248. „1283 körül”: Uő: Társadalomelmélet i. m. 431.: „amikor maga [Beau­manoir] Clermont bailli je [sic] volt (1279–1282 [helyesen: legalább 1283-ig])”; Uo. 433.: „1280 táján”. 60 SRH I. 131. 15–16. sor. A hód-tavi csata Kézainál. Lásd uo. 187. 1–19. sor. Az utóbbi dátumának a korábbitól eltérő meghatározását lásd Zsoldos Attila: Téténytől a Hód-tóig. Az 1279 és 1282 közötti évek politikatörténetének vázlata. Történelmi Szemle 39. (1997) 93–97., főleg 96. A „második tatár­járás” 1285 gyertyaszentelője (február 2.) vagy már akár az előző év karácsonya táján kezdődött. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi [sic] királyok alatt. 2. kiadás. Bp. 1899. II. 386., és főleg 565. 271. jegyz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom