Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 587 eltérőek voltak: míg az előbbi a francia király hatalmának erkölcsi alátámasztását és kiterjesztését szolgálta e historizáló magyarázattal éppúgy, mint szokásjogi összefoglalójának számos eljárásjogi pontján, addig magyar kollégája „az önigazgató közösség” ideálképét rajzolja meg az általa feltételezett hun–magyar régmúltba helyezve. 54 A Kézai művének 7. fejezetében, illetve Beaumanoir említett két szöveghelyén írtakat ezzel együtt is „a motívumok egész egymással szerves kapcsolatban álló szerkezete ro konítja.”55 A két gondolatmenet e párhuzamos „motívumai” szerinte a következőek: 1. az emberi közösség eredendő szabadsága; 2. az emberek „megsokasodása” és a hatalomátruházás mozzanatának ösz szefüggése, valamint az utóbbi esemény ténye (a különbségek a két szerző által preferált politikai rendszerek eltéréseiből adódnak); 3. az átruházott hatáskörök sora (igazságszolgáltatás, hadvezetés, jogi normák alkotása); 4. a „rossz bírák” letételének, a helytelen ítéletek hatálytalanításának lehetősége; 5. a szolgaság keletkezése a hadba hívó parancs megtagadásának következtében (itt már Szűcs Jenő nem említi, hogy ez Beaumanoirnál csak e kérdés magyarázatainak egyike). 56 Szerzőnk ez utóbbi esetben egyenesen „több részletben feltűnő, már-már szövegszerű egyezésekkel” számol, majd sajátos formában kísért nála tovább a két mű közti közvetlen filológiai kapcsolat lehetősége. „Mindazonáltal, nem a szövegpárhuzamok perdöntőek” – írja. A Kézai szövegét a 14. századi krónikakompozíció egyes rétegeivel összevető kutatások gazdag tapasztalatait felidézve hívja fel a figyelmet arra, hogy „Kézai közismert módon szuverén módon kompilált, nem ’másolt’; még latin forrásai esetében is szabadon oldotta fel olvasmányainak fordulatait.” „Azt sem állíthatjuk határozottan, hogy közvetlenül Philippe de Beaumanoir szövege lett volna az itt tárgyalt vonatkozásban Kézai forrása. Azt azonban már feltétlenül állíthatjuk, hogy ötletének forrása az a gondolati anyag volt, amelynek 1280 táján maga a Coutumes de Beauvaisis is kompilációja.” 57 Noha tehát Szűcs Jenő itt elvileg két szer is („Mindazonáltal...” stb.; „Azt azonban már feltétlenül állíthatjuk,...” stb.) az általa összehasonlított szöveghelyek szerkezeti és gondolati rokonsága mellett tör lándzsát a közvetlen filológiai kapcsolat ellenében, mégsem tud szabadulni az 54 Uo. 431–432. 55 Uo. 432. (A szerző által ritkított szedéssel kiemelt részt dőlt betűkkel közlöm.) 56 Uo. 432–433. Az 1971-es előadás során a szerző csak négy „motívumot” különített el, mégpedig úgy, hogy a fent idézett 3. és 4. pontok akkor még egyetlen rubrikába kerültek. Szűcs J.: Kézai-problé mák i. m. 193. 57 Az összes idézett részletet lásd uo. 433. Az első idézetet alátámasztani hivatott lábjegyzet uo. 522. 59. jegyz. Az utolsó idézet dőlt betűs magyar szavát a szerző ritkított szedéssel emelte ki.
