Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DESSEWFFY EMIL ÚJFAJTA KÖZVETÍTŐ SZEREPBEN – 1860–1861 564 megbízott választmány”-ban (előadója Lónyay, tagjai jobbára liberálisok), melynek feladata annak előkészítése volt, mivel kell majd az országgyűlésnek foglalkoznia a közjogi kérdések rendezése után. 48 Mivel magyarázható Dessewffy színfalak előtti passzivitása? Általában véve igen kényes volt a konzervatívok helyzete. Ferenc József több alkalommal is hangot adott 1861-ben, de később is erős neheztelésének az 1860. októberi diplomát kezdeményezőkkel szemben, mondván, Mailáthot kivéve nem volt bátorságuk kiállni az országgyűlésen az októberi diploma programja mellett.49 Valójában azonban nem csupán a diploma, de a februári pátens melletti kiállást is várta tőlük, miközben – ahogy Apponyi fogalmazott – ők nem kötelezték el magukat sohasem a pátens mellett, s ez „minket kötelezettségünktől nemcsak feloldott, hanem lehetetlenné tette annak további telyesítését”.50 Másrészt nagyfokú bizalmatlanság övezte mű ködésüket az országgyűlés túlnyomó liberális többsége körében. 1861. május elején Dessewffy a következőképpen összegezte helyzetét: „Ami engem illet, nem sokat használhatok a jó ügynek. Kollégáim körében nagy bizalmatlanság uralkodik az 1848 előtti konzervatívokkal szemben, és nagyon óvatosnak kell lennem, hogy az ne növekedjék. Tevékenységem a kulisszák mögöttire korlátozódik – igyekszem az egészséges józan észnek prozelitákat csinálni. Ez is nagyon nehezen megy.” 51 Világosan felmérte Dessewffy, hogy nagy kisebbségben lévén, nincs esélyük arra, hogy az országgyűlés menetét alapvetően befolyásolják, szakadást előidézni Deák vagy Teleki László–Tisza Kálmán táborában biztosan nem tudtak volna. S valójában nem is volt mire rábeszélni a parlamenti többséget, hiszen tudta, programját az uralkodó nem támogatja, ő pedig a februári pátens irányvonalának nem lehet propagátora. Maradt így számára a színfalak között folyó közvetítő politika, amiben viszont Dessewffyre méltán számítottak elvbarátai, s hogy azt nagyon fontosnak tekintették, mutatja például Vay egy távirata, amely június végén a Pesttől távol levő Dessewffyt azonnal Pestre hívja, mondván, jelenléte „elengedhetetlen”. 52 48 Lásd a bizottság jelentését: Az 1861-ik év april 2-án Pesten egybegyült országgyülés képviselőházának jegyzőkönyveiben idézett irományok. Pest 1861. 97–98. 49 Például Szőgyény levele Vayhoz. Bécs, 1861. ápr. 19. Lásd Emléklapok i. m. 407.; A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve, 1861. jún. 27. Protokolle des österreichischen Ministerrates (1848– 1867). Abteilung V: Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. Bd. 2. 1. Mai 1861 – 2. November 1861. Bearbeitet von Stefan Malfèr. Mit einem Vorwort von Gerald Stourzh. Österreichischer Bundesverlag, Wien 1981. 169. 50 Apponyi levele Vayhoz. Pest, 1861. máj. 2. Lásd Emléklapok i. m. 411.; A februári pátensről még a pátenst aláírásával ellátó Szécsen is a következőképp nyilatkozott: „A 26-diki februári kiadványt Magyarországra kötelezőnek nem véli, s úgy fogja fel, hogy az csak mint királyi propositio tekintendő.” „Pest, 8. február”, „Bécs, 2. Márc[ius]” Lónyay Menyhért naplója i. m. 145. 51 Dessewffy levele Szécsenhez. Pozsony, 1861. máj. 2. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d. 52 Vay távirata Dessewffyhez Szentmihályra. Bécs, 1861. jún. 30. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/e.
