Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 528 következő konferenciájukra: „Nem kérek belőle. Már kifőzték, én most kitálaljam? [...] Én bizony nem jövök.” Bár később ezekkel a konzervatív férfiakkal így-úgy megbékélt, (Barkóczy János irritálta még sokáig, később Luka Sándor), de az adminisztrátorrendszer kiépítése ekkor indult, és kifejezetten kifogásolta a jelenséget és következményeit, úgyhogy változóan lettek ismét igencsak negatív szereplői a naplónak. Hol vitatkozva feszülten, hol együttműködve alakult a kapcsolata velük, de közösségben sosem tettek rá jó benyomást. Széchenyi nem szívlelte a konzervatív gyülekezetet, leginkább hivatalvadászokat látott bennük. 38 Visszatérve a személyes kapcsolat világába, egyértelműen megragadható egy sajátosság: Széchenyi nem szívesen nézte Dessewffy Emilt „csoportképeken”, együtt a konzervatívokkal. A konzervatív pártalakulás folyamatát azonban komoly figyelemmel kísérte. Közvetlenül konstatálta Lipthay Sándor kísérletét: „A Körön keresztül egy pártot akar képezni,” hiszen felkereste ajánlatával. A konzervatív párt azonban nem a Nemzeti Újság lapgazdája által megindított módon jött létre, azaz nem a társasá gi élet felől (nem alulról) építkezett, de azért (a helyzetből kisarjadó) Közhasznú Gyülde lett a párt társasági bázisintézménye. Széchenyi ide (természetesen) nem lépett be.39 Nyilván tudnia kellett arról az útról is, amelyen a konzervatívok te kintélyesebb vezetői (lapvezérek, hivatalnokok, főúri közszolgák), mintegy felülről elindítva igyekeztek pártot organizálni. Hiszen a vele többször érintkező gróf Dessewffy Emil, gróf Szécsen Antal és gróf Keglevich Gábor voltak a folyamat meghatározó figurái. Arról a konzervatív megbeszélésről hallgat a napló, amely 1846 júniusában a Medárd-napi pesti vásárok idejében volt. Széchenyit nyilván a belső körbe nem akarták bevonni, hiszen ekkor állt fel az a kilenc tagú bizottság Szécsen Antal vezetésével (közte Dessewffy Emillel), amelynek feladata lett a program előkészítése és kidolgozása. Széchenyi a következő nagyobb értekezlet előtt néhány nappal konstatálta az ügy előrehaladott állapotát, amelyet a választmány az 1846-os Lipót-napi nagyvásár idejére (november közepe) tervezett. „Somssichhoz. Adjon tanácsot nekem [...] Konzervatív-értekezlet hm hm! – Megyei rend! Keglevichnél [...] Elkérem a 12 pontot.” 40 38 SZIN6 182–184. Az itt is megfogalmazott gondolat régről visszatérő és később is előforduló eleme volt a konzervatívokkal szembeni kritikájának: „Luka, Ürményi, Szécsen etc [...] azok lenni akarnak valakik, s kapni valamit.” 39 1845. október 19. SZIN6 277.; Dénes I. Z.: Liberális i. m. 142–145. 40 A júniusi megbeszélés után elkészült a „Conservativ pártalkotási programm”, ami a későbbi Konzervatív Program előverziója. Ennek a 17. pontja teszi világossá, hogy a júniusi konferenciából kiküldött választmány a következő alkalmat a novemberi fővásárhoz igazította, vagyis a nyárutóra nem terveztek nagyobb megbeszélést. Az augusztus végi János-napi vásár idejében Széchenyi amúgy is a Tisza-vidéken munkálkodott. MNL OL DCSL P 90 - 5/k A Konzervatív Pártra vonatkozó iratok és levelek (1846–1847) (továbbiakban: KPvIL). Röviden összefoglalja Dénes I. Z.: Liberális i. m. 179–183.; SZIN6 465–466.; SZIN 1123.
