Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
VELKEY FERENC 523 újságról.” – bejegyzés), az együttműködés tényleges létrejöttére viszont csak 1846 végén került sor: „Kovács és Szontagh hosszan nálam” – jegyezte be a gróf 1846. december 21-én harmadik eszmecseréjük regiszterét a naplójába. A memoár írója emlékezett arra, miben rögzítették közös feladatukat e (harmadik) alkalommal: „Széchenyi tehát felszólította Kovács Lajost [...] s engem, adjuk ki a Jelenkor ban programunkat, s írjunk a kitűzött irányban vagy hat hétig vezércikkeket.” 28 Ez már ténylegesen nyitánya lett annak a progresszista sajtóoffenzívának, amelyre régen várt a filozófus, s melynek következményei közvetlenül érintették Széchenyi István és Dessewffy Emil politikai-baráti szövetkezését.29 A találkozásoknak ez a ritmusa azt jelzi, hogy Széchenyiben időszakosan erősebben vetődött fel annak a lehetősége, vágya, hogy a Független című (majdani) lapra építve saját orgánumot és politikai irányt alapozzon meg. Mivel Szontagh később szerepet kapott Széchenyi munkatársai között, ezért kevésbé valószínű, hogy 1844 júniusában elutasította. Úgy tűnik inkább, hogy a kérdés nyitva maradt, s lehetőségként megmaradt mindkettőjük számára. Széchenyinek az a lehetőség, hogy ha valóban létrehozza az új lapot, akkor van egy biztos embere, Szontaghnak az, hogy ha Széchenyi meghirdeti az önálló irányt, akkor csatlakozni tud hozzá. A memoáríró a „várakozásra” való felajánlkozásra már nem „emlékezett,” ami csaknem természetes (ide nem is kötődhetett különös emléknyom, ha nem lett elutasítva), az azonban feltűnő, hogy milyen esetlegesen és tétován emlékezett arra, hogy azért a „torynak” nevezett Dessewffyvel is kapcsolatba lépett. Egy véletlen elszólás mindjárt módosítja is a képet: „Nekem a Budapesti Hirlap tulajdonosa, [egy szónyi kihagyás] Emil ekkor 75 p. f. fizetett cikken ként, s e summácskát szerkesztője, Szenvey szobámba hozta, mihelyst kéziratom nyomtatásban megjelent.”30 Szontagh memoárjának ezen a részén, a refor mkori sajtó pénzügyi viszonyait taglalta. Az adategyezések: Dessewffy Emil, Szenvey (József) szerkesztő és a tévedések (nem volt a korban Budapesti Hirlap, 72–93., 130–131., 136–137., 178., 182., 214.. A Széchenyi–Kossuth-vita konkrét felidézése: 216– 234. 28 SZIN6 188., 494.; Szontagh G.: Emlékezések i. m. 279–280. „Az 1845/46 télben Széchenyi a politikai téren tétetett vélem kísérletet” – írta Szontagh, itt viszont bizonyosan hibás keltezéssel, de a megfogalmazása igen érdekes, arra utal, hogy (helyesen) 1846–47 telén Széchenyi aktivizálta őket. Közli, de Szontagh téves kronológiáját átveszi: Adatok SZI 520–521. Kiigazította Csorba L.: A szenvedelmes i. m. 280. 29 Erről részletesen lásd Velkey Ferenc: Egy pártnélküli pártcímke – Széchenyi István progresszista poli tikai önmeghatározásának hátteréhez. In: Széchenyi Magyarországa és Európa. Tudományos konferencia. Szerk. Pelyach István et al. H. n. [Bp.] 2004. 32–54. 30 Szontagh G.: Emlékezések i. m. 176–177. Mester Béla közlése szerint a visszaemlékezés első kézira tában Dessewffy neve kiírva szerepelt, és a fizetséget Szontagh „ívenként” kapta. Mester Béla: A hegeli pör után – a magyar filozófiatörténet fordulata a XIX. század közepén. Kézirat munkaanyagként, H. é. n. 84–85., 141.
