Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 524 csak Hiradó ) is arra mutatnak, hogy itt az emlékező saját híradóbeli közremű ködésére utal. A 75 p. f. pedig reális összegnek tűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy Raksányi Imre májusban a tervezett munkájáért havi 60 pengő forintot és szállást (vagy helyette 5 p. f.-ot), Császár Ferenc októberben pedig havi 50 p. f.-ot kért Dessewffytől javadalmazásul.31 Komoly lehetőségként merül fel (bár to vábbi háttérkutatást igényel), hogy nem volt-e Szontagh a Budapesti Hiradó munkatársa a korszakban. A saját neve alatt 1845-ben Adolphe Thiers történeti munkájáról jelentett meg elemzést, de az elszólása arra utal, hogy rendszeresebb („ívenkénti”) jövedelmet húzott. Akár a Hirlapi szemle egyik 1845-ös szignója is takarhatja őt, vagy a Külföldi irodalom rovatba is írhatott további anonim cik keket. Lehetséges, hogy Szontagh mégiscsak dolgozott egy ideig a Hiradó ban (Széchenyivel egyetértésben)? 32 Szontaghot motiválhatta a Széchenyi felé forduló felajánlkozásában a politikai érvényesülés és/vagy a biztos, jövedelmező állás vágya is, s így akár a „whig és a tory” közötti különbség is elmosódhatott a cikkenkénti 75 pengő forintért. Egyetértve azonban a Szontagh-irodalom beállítódásával, inkább úgy látjuk, hogy nála a szellemi találkozás volt a Széchenyihez való vonzódásában a döntő mozzanat. Ő a filozófiai koncepcióját vetítette rá a „társasági” viszonyokra, és Széchenyiben találta meg azt az erőt, amely „az állandóság” és „a forradalom” szélső pólusaival szemben a „békés, törvényes, rendszeres haladás” megvalósítója, azaz a „reform” rendszerének letéteményese; máshol: a „kivihetőség” és a „tett embere.” Szontagh szinte minden írásában rendre és hitelesen képviselte ezt a beállítódást, olykor új fogalmi hármasságot rendelve hozzá. S éppen a Széchenyivel való beszélgetés idejében a „whig és a tory” is ilyen összefüggésbe került. 33 1844. második felében egy rövid életű (2 füzetig eljutó) kritikai lapban, az Irodalmi Areopagban jelent meg Szontagh Gusztáv A’ Pesti Hirlap letünt első sta diuma című anonim elemzése. A tudós filozófus ebben az írásában a vágtatva 31 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (a továbbiakban: MNL OL) P 86–95 Dessewffy család cserneki és tarkeői grófi ágának levéltára (1527–1947) (továbbiakban: DCSL) P 90 Acta publica 5/l A Budapesti Hiradóval kapcsolatos iratok (1844) 3.; Raksányi Imre levele Dessewffy Emilhez. Pozsony, 1844. máj. 26. 7.; Császár Ferenc levele Dessewffy Emilhez. Pest, 1844. okt. 3. 32 Szerzőként megjelölve: Budapesti Hiradó, 1845. július 3. és 4. Szontagh rejtőzködéseiről, álneveiről összefoglalóan szól Mester B.: Magyar Philosophia i. m. 104–106. Egy alaposabb filológiai vizsgá lat derítheti csak ki, hogy mikor és pontosan mennyi cikket írt a Hiradóba. A hangsúlyok alapján a Hirlapi szemle egyik szerzőjének az érvelései tűnnek a leginkább „szontaghinak”, aki 1845. febr. 4-től *** (háromszög alakba rendezve) szignóval vitte a rovatot egészen az 1845. okt. 26-i megszűnéséig. 33 Három példa eltérő időpontokból. Lásd Szontagh G.: Propyleumok a társasági i. m. 72–93.; [ Szon tagh Gusztáv:] A’ politikai pártok állása I–III. Jelenkor, 1847. január 10., 14., 17.; Szontagh G.: Emlé kezések i. m. 61–72., 269–271., 274., 279–286., 289.