Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
VELKEY FERENC 519 az ifjabb grófot. Együtt utaznak egy közös villásreggeli után Pozsonyból Bécsbe 1844. május 17-én, mint kiderül azért, hogy Metternichnek bemutathassa. 18 Ezeknél is érdekesebb, ahogyan az idősebb gróf a népszerűségének erejével, vagyis tekintélyével emel védőernyőt az erősen támadott Dessewffy fölé. Többször előforduló szituáció. 1844 decemberében, amikor a Védegylet megalakulása körüli viták felhangol ták a közvéleményt, nem lehetett egyszerű a Budapesti Hiradó lapvezéreként (elő ször) részt venni a megye közgyűlésén, hiszen a lap kárhoztatta a Védegyletet, támadta az igazgató Kossuthot és Pest megye állásfoglalásait is bírálta. Széchenyi ide is „bevezette” Emilt, de ez egészen más jellegű volt: „Congregation Pesther Comitat. Ich führe Emil D. dahin. Kein Vivat.” Egy másik hasonló szituációban (1846 júniusában), amikor a túrmezei nemesség sérelme fokozta Pest megyében az izgalmakat, legalább Széchenyi (mint kísérő) egy „éljent” kapott. Sejthetjük, hogy az akkori Közgyűlésre is szándékosan ment együtt Emillel, hiszen az előző napon Teleki László kritikájára, miszerint „Dessewffy úgy ír, ahogy parancsolják,” a következő riposzttal felelt, megvédve konzervatív mentoráltját (a lelkileg-szellemileg hozzá egyébként sokkal közelebb álló, de radikálisan ellenzéki Telekitől): „Ő [mármint Dessewffy] függetlenebb, mint te!” Pest megyének a horvát ügyben 1846 januárjában felállított küldöttsége kapcsán pedig olyan erősek lettek Emillel szemben az indulatok, hogy Széchenyi szégyenkezve távozott, majd délután kereste fel őt, ki: „jól tartotta magát.” 19 Széchenyinek a legsúlyosabb Dessewffyt oltalmazó szerepvállalása szintén egy olyan ügyből keletkezett, ami a sajtó élesebb kitételeihez kötődött. 1846 novemberében a Nemzeti Újság egyik szerkesztői jegyzete (elhárított) párbajkonfliktusok sorát eredményezte, és 19-én (ezzel nem közvetlenül összefüggve) Irinyi József Dessewffy Emilt hívta ki párbajra. Bár azt nagy nehézségek árán végül a felek megegyezéssel feloldották, de Vida Károlynak a Budapesti Hiradó munkatársának pisztolypárbajt kellett vívnia november 22-én Irinyivel. Ennek az ágas-bogas eseménysornak most csak azok a vonatkozásai érdekesek, amelyek Széchenyi közbeavatkozásához kötődnek. A konfliktusba Dessewffy Emil felkért szekundánsként kapcsolódott bele. A duellum tárgyalásos szakasza nem ment könnyen, a párbajsegédek nem tudtak megegyezni a formulákban, egyre élesebb vitahelyzetbe kerültek. Teleki László (Irinyi oldaláról) inkább élezte az affért, és a tárgyalásos megoldás lehetetlenségét, így annak lezárását javasolta, míg Széchenyi (Dessewffy oldalán) ezt tudatos srófolásnak fogta fel. Ezért vállalta át a konfliktust Telekihez fordulva: „Ugy látszik gr. Dessewffyre van itt egybepontosulva a dolog; kiállok 18 SZIN6 62–63., 67., 113. 19 SZIN6 143–144. 322., 389.
