Századok – 2017

2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil

EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 520 erre tehát én, s nem fogom engedni. A gróf ugy látszik, vért szomjaz, oncsa [!] tehát az enyimet.” Teleki László ezt a kirohanást (joggal) kihívásnak értelmezte. Nagy nehézségek árán csak másnap lehetett elhárítani ezt az új párbajt. Amikor viszont Széchenyi hírét vette, hogy Teleki még mindig nyitottnak tekinti Emil ügyét, így háborodott fel: „Azt kellett volna mondanom B. Lajosnak, midőn ná­lam volt: »Örvendek hallhatni, hogy kését Teleki nem Dessewffy E. ellen köszö­rüli. Mindazonáltal meg fogom várni, – míg Emil dolga elintéztetik. – Ha úgy látom, hogy tévedtem, [elégtételt adok a sértésért] Telekinek; – ha netán mégis csalásnak estem volna áldozatul, s Teleki csakugyan Dessewffy vérebe volna, ak­kor: ’lőjünk’«!” 20 A következetesen vállalt szolidaritásnak ezek az esetei azt mutatják, Széchenyi hosszú távra elkötelezte magát a Dessewffy Emillel való „szövetség” mellett. Az együttműködés kétségtelenül és egyértelműen megvalósul, sokrétűen és hangsúlyozottan. Természetesen a sajtó világán kívül is több színtéren ösz ­szekapcsolódik a két gróf tevékenysége, elsősorban 1845–46-ban. Széchenyi Dessewffyn keresztül igyekszik a konzervatív oldalt mozgósítani egy-egy kez­deményezéséhez (pl. Tiszavölgyi Társulat, Balatoni Gőzhajózás), vagy éppen őt, mint szövetségest használja fel a reformellenzéki barátaival szembeni küzdelmé­hez (pl. Gyáralapító Társaság, Nemzeti Kaszinó).21 Közös gyakorlati együttmű ­ködésük meghatározó terepe lesz a Tisza-ügy, s olykor (a vártnál kevesebbszer) a kormányzattal kapcsolatos terveibe is beavatja Széchenyi a fiatalabb grófot, egyeztetnek jövőjükről, helyzetükről.22 Részletes elemzésére az együttműködés egy-egy színterének itt nem adatik tér, ezért csak vázlatszerűen rögzítjük, hogy a legfontosabb terepen, a sajtóban milyen közvetlen nyomai vannak. A jelei a kap­csolatnak a Budapesti Hiradó ban: Dessewffy Emil (és lapja) három hosszú cikkso ­rozatban beszélget Széchenyivel olyan témákban, amelyekben elfogadja, és csak kisebb részben korrigálja őt: Nyílt levelek Széchenyi Istvánhoz, (még a Világ ban,) 20 Az idézet a naplóban eredetileg is magyarul szerepel, ebben a formában. SZIN6 475–480., SZIN 1129–1133. Itt az eset további forrásait mellőzi. 21 Néha egész egyszerűen matematikai kérdésnek tekintette a dolgot: hány szavazatot tud hozni Des­sewffy Emil a Gyáralapító Társaság választmányába általa jelölt Adam Clark mellé? Batthyány Lajos­nak írta számon kérő dohogással: Dessewffy bezzeg hozta a 24-et. Lásd Viszota Gyula: Széchenyi, Kos ­suth és a Gyáralapító Társaság. Budapesti Szemle 140. kötet (1909) 394. sz. 138. A Tisza-ügyre össze­foglalóan lásd Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846–1848. I. Bp. 1889. 51–61. Széchenyi kormányzati ügyeihez, feszültségeihez, amikor Dessewffy Emilnek „önti ki a szívét” lásd SZIN6 149., 454. Dessewffy Emil Széchenyihez írott levelei közvetlenül ezekhez a témák­hoz kapcsolódnak: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár (to­vábbiakban: MTA KIK Kt.) Széchenyi gyűjtemény (továbbiakban: SZGY) K 203. 114. (Tiszaügyi javaslat 1845. szept.), 113. (egyeztetés a Védegyletről: 1845. febr. 18.), 116–117. (marasztalja hivata­lában: 1847. júl. 16., szept. 28). 22 SZIN6 149.

Next

/
Oldalképek
Tartalom