Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
VÖLGYESI ORSOLYA 507 Ugyancsak alkotmányos kérdéseket érintett a felsőtábla 1844. május 8-i és május 9-i ülése.26 Az alsótábla ugyanis Klauzál Gábor csongrádi követ indít ványára törvényben szerette volna kimondani: ne háromévente, hanem évente kerüljön összehívásra a diéta, tekintettel az ország előtt álló számos és sürgető feladatra.27 A vitában elsőként gróf Dessewffy Emil szólalt fel, aki már beszéde elején leszögezte: az elmúlt csaknem tizenkilenc évben nyolcvankilenc hónapot tanácskoztak a rendek, a probléma tehát nem abban van, hogy túl kevés időt fordítottak a törvényhozói munkára.28 Véleménye szerint az eddigi országgyűlések eredménytelenségét nem a háromévenkénti ülésezés okozta, hanem az, hogy már eleve túlzott elvárások fogalmazódtak meg a törvényhozással szemben, ráadásul minden országgyűlésen felmerül egy-egy „kedvenc eszme” (panacea), amelytől a közvélemény a problémák megoldását várta. Ilyen panacea volt Dessewffy szerint 1832–36-ban az önkéntes örökváltság, 1839–40-ben pedig a váltótörvény kérdése. Ezek azonban önmagukban nem hozhattak megoldást, hiszen egymással összefüggő törvények sorára lett volna szükség. Az elégedetlenség következő oka a gróf szerint, a törvények iránti tiszteletlenségben rejlik, hogy a törvények végrehajtása akadozik, vagy elmarad, s hozzátette: „igen nagy baj fekszik továbbá abban is, hogy kiképzett, megállapodott ’s higgadt közvélemény hazánkban nem létezik.” A legnagyobb problémát azonban abban látta, hogy a törvények szövege a két tábla közötti vitákban formálódik, és nem a végrehajtó hatalom által beterjesztett törvényjavaslatok képezik a diszkussziók kiindulópontját. Dessewffy úgy vélte, a kormány e tekintetben nem él alkotmányos jogával. Ebben a beszédében is elvetette az angol viszonyokra történő hivatkozást, a magyar országgyűlésnek az ottani parlament működésével való összehasonlítását, mondván ott a törvényhozásnak adminisztratív funkciója is van, szemben a magyar országgyűléssel (például a költségvetés elfogadása, minisztériumok ellenőrzése). Ráadásul nálunk nem egyének, hanem testületek (corporatiók) választanak követeket, akiket utasítással látnak el, ebből következik, hogy ebben a szisztémában az évenkénti országgyűlés állandó irányt nem vehetne. Végezetül Dessewffy azért sem támogatta a rendek javaslatát, mert az csak egyetlen elemet ragadna ki, és egyetlen elemet változtatna meg a hazai alkotmányos rendszerben. Gróf Károly György békési főispán azonban támogatta a rendek javaslatát azzal, hogy az alsótábla a benyújtott törvénytervezetet egészítse ki egy új paragrafussal, amely egyúttal a követválasztást is szabályozza. Károlyi szerint célszerű lenne, ha a választás nem évenként történne, hanem a követek mandátuma három, 26 A vitát lásd Főrendi Napló 226–254. 27 A rendek 1844. március 20-i üzenetét lásd Irományok 167–168., a felsőtábla május 22-i, elutasító válaszát pedig uo. 415. 28 Beszédét lásd Főrendi Napló 226–228.
