Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
GRÓF DESSEWFFY EMIL AZ 1843–44. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN 508 négy vagy öt esztendőre szólna. 29 Báró Wenckheim Béla (egyébként Dessewffy sógora) szerint az évenkénti országgyűléssel a törvényhozás hibái, működésének nehézkessége is szükségszerűen csökkenni fog. Fontosnak tartotta Károlyihoz hasonlóan, hogy a követeket hosszabb időre, öt-hat évre válasszák meg, hogy valódi törvényhozó válhasson belőlük. 30 Az ülésről készült titkos jelentés méltatta az alaphangot megadó Dessewffyt, aki mesteri beszédben mérsékelten és nagy tárgyi ismeretről tanúskodva szólt a rendek javaslata ellen.31 Hogy Dessewffy felszólalásával nem volt mindenki meg elégedve, azt Széchenyi reakciója is bizonyítja. A gróf csak a következő nap szólt hozzá a vitához, s meglehetősen hosszú beszédét egy Dessewffynek (is) szóló oldalvágással kezdte: „amit eddig elmondtak olly gyenge, olly bágyadt argumentumok voltak, hogy részemről megvallom, nem csudálkozhatom eléggé még olly férfiak részéről olly argumentumokat hallani, kiktől én magasabbakat vártam volna és várok ezentul.” Majd így folytatta, s ezzel gyakorlatilag össze is foglalta mondandója lényegét: „Én most is mondom, hogy jóllehet én bátran kijelentem – és értsük egymást! – hogy panaceát nem ismerek: de valamint egy nagy statusférfiú azt mondá Angliában, hogy maradjon meg a’ sajtószabadság, és mindent feláldoz annak: mert kivív ez mindent, mi hátra lenne, és minden rövid idő alatt azon helyen leend, hol előbb állott: így mondom én, hogy csak tanácskozhassunk szabadon, sokszor és rendesen, és én kész vagyok még az adó kérdését is feláldozni”. Ennek megfelelően Széchenyi támogatta a rendek javaslatát: az évenként Pesten tartandó országgyűlést. Eötvös József Károlyi javaslatát támogatta, a fennforgó kérdést pedig két szempontból vizsgálta: belefér-e a rendek indítványa a fennálló alkotmányos rendszerbe? Valamint hasznos és célszerű-e, s megszünteti-e azokat a bajokat, melyek a törvényhozás körül jelentkeznek? Eötvös e két kérdést úgy igyekezett megválaszolni, hogy közben Dessewffy szavaira is reflektált, előrebocsátva, hogy Dessewffy következetességétől nem várta volna, hogy miután felsorolta a törvényhozás körüli problémákat, arra a konklúzióra jut, hogy minden maradjon jelenlegi formájában. Dessewffy felvetésére a következőket válaszolta: azért olyan felfokozott a várakozás a törvényhozással szemben, mert annak három évenkénti összeülése nem a dolgok rendes menetének, hanem rendkívüli állapotnak tűnik. A magyar nemzet mindig is hinni fog a panaceákban, de ebben nincs semmi különös, hiszen ezekben minden alkotmányos nemzet hisz. A gróf által említett, ún. panaceákat a nemzet sohasem valósította meg, mert a törvényhozás akaratának 29 Uo. 230. 30 Uo. 232–233. 31 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. N 119 Regnicolaris Levéltár, Takáts Sándor hagyatéka. Fasc. 71. 10 569.
