Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
VÖLGYESI ORSOLYA 505 mert elvi álláspontja szerint az adja az utasítást, aki a követet választja. Amikor a főrendek jogszűkítő javaslatával ez az elvárás látszólag megvalósult volna (az adja az utasítást, aki választ), ez a szabályozás viszont Eötvös azon véleményével ütközött, hogy a követeket is az egész polgárságnak kell választania, ugyanúgy, mint a képviselőtestületet (amit azonban ő a követutasítások megszűntetésével kötött össze). Nyilvánvaló, Eötvös elvi megfontolásokon túl politikai kockázatot is láthatott abban, ha a városi követeket akárcsak engedőlegesen is, de felruházzák az utasításadás jogával. Ezt világítja meg egy jóval később keletkezett, 1847. december 4-i Széchenyihez írott levele, amely a városok politikai jogállásának rendezéséről szólva egyrészt kijelentette: a városi követek közvetlen választásától az utasítások megszűnését reméli, s ezáltal olyan precedenst, amely majd a megyei instrukciók eltörlését is megával hozza. „Ha a’ városok politicai jogait illy alapokon rendezzük a’ haszon kiszámithatatlan, miután az egykor békövetkezendő megyei rendezésre nézve két precedentet nyerünk, a’ censust t i, és az utasitások megszüntetését, az utasitások e’ rendszer mellett lehetetlenek, ’s ha a’ városoknál egyszer practice eltörültetnek a’ megyékben sem tarthatják fel magokat. Ezen kívül tagadhatatlan, hogy a’ városi követ utasitás nélkül jelenik meg országgyülésünkön, az nemzetiségünkre nézve kevésbé veszélyes, mint ha német polgáraink őt utasitásokkal látják el.” 19 Visszatérve a március 26-i vitához, gróf Forgách Antal Eötvöst támogatta felszólalásában, s Deák Ferenc példájára hivatkozott, mikor az utasítások ellen szólt. Forgách szerint ugyanis a zalai követnek volt a legkevesebb utasítása az elmúlt két országgyűlés alatt, mégis ő vitte a legszebb szerepet, ami azt bizonyítja, a közbizodalom a legfontosabb, s azt nem helyettesíthetik az utasítások. Forgách végül utalva Dessewffy felszólalására, egyet értett azzal, hogy az utasításadás konzervatív elv, de ezen elv ily mértékben elkorcsosult sarjadékát semmiképpen nem akarta a városokra is átültetni, ezért a szóban forgó szakaszt kihagyni javasolta. 20 Dessewffy ezen a ponton szükségesnek tartotta megmagyarázni, hogy ő a konzervatív szót nem az „előrehaladás” ellenében használta, hanem olyan értelemben, amennyiben az a „convulsiók” nélküli haladást biztosítja. Úgy látta tehát, az utasítások megléte éppen a dolgok békés kifejlődését garantálják. Mondandóját alátámasztandó történelmi példákra is hivatkozott, beszédében az „elfajult képviselők” ellen fellépő Cromwellt és Napóleont említette, s azt a tanulságot szűrte le, hogy ilyen személyiségek nem születnek minden időben, s ezért nálunk a hasonló történések megelőzésére éppen az instrukciók 19 Báró Eötvös József gróf Széchenyi Istvánhoz. 1847. dec. 4. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ. Kézirattár (a továbbiakban: MTA KIK Kt.) K 203/172. 20 Főrendi Napló 99.
