Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
DESSEWFFYEK. A KONZERVATIVIZMUS HÁROM ÚTJA 496 egymással.52 A hazai gazdaság elmaradottságának tézisét ugyanis reflektálatlanul ellenpontozta a birodalmi gazdaság prosperálásával, s így nemcsak azt hagyta számításon kívül, hogy a birodalmi gazdaságnak is vannak belső problémái (mi az hogy!), de arról sem vett tudomást, hogy a magyar gazdaság problémái nagyrészt a birodalmi adó- és vámpolitika következményei. Mindez azért is jelentett súlyos problémát, mivel a reformkor talán legnagyobb politikatörténeti fordulata, hogy Széchenyi Hitel e után (s talán már az 1811-es devalváció után) a politikai nyelvhasználat érvei és az ehhez kapcsolódó viták legtöbbje alapvetően gazdasági természetű volt,53 s a gazdasági reformok visszautasítása (elsősorban persze itt is a közteherviselés akadályozása) szükségszerűen járt együtt a gazdasági problémák értelmezésével. Ilyeténképpen Dessewffy Emil leírásai korának valós problémáitól, realitásától (legalábbis a valóság liberális értelmezésétől) egyre távolabb kerültek, s egyre nyilvánvalóbban az udvari politika értelmezését vették át. Kissé sarkosan fogalmazva: míg Dessewffy Aurél a maga képére kívánta formálni az udvari politikát (miközben persze a kameralista Sonnenfels-hatás volt a kiindulópontja), addig Dessewffy Emil már kizárólag birodalmi keretekben képzelte el hazája sorsát, s ehhez igazította a maga korának leírását is. Mindez azért sajátos lépés, mert ezáltal a legkisebb fiú épp ahhoz konzervativizmushoz lépett vissza, melyet apjának konzervatív ellenzékisége oly hevesen támadott bő harminc évvel korábban. Amikor például Dessewffy Emil 1846-ban azzal vádolja az ellenzéket, hogy a korábbi sérelmi politikát folytatja,54 akkor azzal gyanúsítja őket, hogy azt csinálják, amit apja tett nem is olyan régen. Varga János éppen Dessewffy Emil 52 Dessewffy egy komplex javaslati csomagot dolgoz ki a helyzet kezelésére (Gróf Dessewffy Emil: A magyar vám és kereskedési ügy és annak végeligazítási módja. Pesten 1847.). Ebben szinte a szélsőségig áll ki a szabad kereskedelem mellett, s az önkorlátozást a saját védelmének feladásában látja. Szerinte a vámegység és belső szabadság (a Zollverein ) a magyar gazdaság belső problémáira hatékonyabb megol dást jelentene, mint a belső vámok, a monopóliumok vagy a Kossuth-féle ipartámogatás tervei. Beállítása azért is sajátlagos, mivel a magyar gazdaságot védvámokkal megerősítőkkel szemben úgy érvel, mintha az érvényben lévő monopolvámokat is ők vetették volna ki. Példának okáért a dohánytermesztőket vagy a sókereskedőket biztatja hatékonyabb disztribúciós lehetőségekkel – éppen azokat, akik a birodalmi gazdaságpolitika nagy vesztesei voltak a 19. század első felében. Az értekezést megtámogatandó toldalékul közli Véber János kereskedelmi kimutatásait (Véber János: Adatok honunk kereskedé sét illetőleg. In: Dessewffy E.: A magyar vám i. m. 99–157.), melyek valószínűleg a javaslat esetlegesen valóra váltását voltak előkészítendők. Lásd még Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 119–123. 53 E fordulatot Hites Sándor egyértelműen a Hitel hez köti. Lásd Hites Sándor: Hypotheka vagy hypo thesis. A valóságos és a képzeletbeli a Hitel gazdaságtanában. In: Jólét és erény. Tanulmányok Széchenyi István Hitel című művéről. Szerk. Hites Sándor. Bp. 2014. 96–97. Tézisét, miszerint a Széchenyi-féle javaslat mögött gazdaság és morál együttállására épülő nyelvi fordulat áll, Miru György is átveszi. Lásd Miru György: Morális értékek és megosztható javak a reformkori politikai gondolkodásban. Történelmi Szemle 58. (2016) 541–553. Ugyanakkor Robert Evans már jóval korábban, Mária Terézia idején érzékelt hasonló váltást. Lásd R. J. W. Evans: Austria, Hungary, and the Habsburgs. Essays on Central Europe, c.1683–1867. Oxford–New York 2006. 18. Idézi Szijártó M. István: A közjó fogalma a kora újkori politikai diskurzusokban. Történelmi Szemle 58. (2016) 500. 54 Lásd például D. [Gróf Dessewffy Emil]: Legyünk őszinték I. Budapesti Hiradó, 1846. május 1. 291.
