Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
VADERNA GÁBOR 497 egyik nagy politikai témájával, a vámunióval kapcsolatos konzervatív álláspont kapcsán jut hasonló – szerinte is generációs – különbséghez, csak éppen más főszereplőkkel: „Széchenyi alkalmazkodni akart az osztrák császárság érdekeihez, hogy az alkalmazkodással is erősödő birodalmi kormány támogatásával egyrészt keresztülvihesse azokat a haladó társadalmi-gazdasági reformokat, amelyek megítélése szerint egyképp szolgálják az ország és az arisztokrácia javát, és amelyek az arisztokrácia számára el is fogadhatók, másrészt meggátolhasson olyan újításokat, amelyek aláásnák az arisztokrácia politikai vezérszerepét. A konzervatívok viszont azon dolgoztak, hogy gazdaságilag összeolvasszák Magyarország és az örökös tartományok érdekeit, és ezzel fokozatosan elöljenek minden magyar igényt, amely az adottnál szélesebb politikai önállóságra irányul.”55 Ha e leírást kiterjesztjük a Dessewffyek példájára, akkor elmondható, hogy míg Dessewffy József ellenzéki oldalról kívánta orvosolni a magyar nemesség gazdasági sérelmeit (az udvar a diéta felhatalmazása nélkül devalválta a pénz értékét, belső vámokat vezetett be, nem vette figyelembe a regnikoláris bizottságok törvényelőkészítő munkáját, csak akkor hív össze országgyűlést, ha adót szeretne kivetni stb.), addig Dessewffy Aurél politikai álláspontja abban változott, hogy – elvetvén apjának a társiasság és rendiség összekapcsolására építő elképzelését – egy kameralista megközelítés alapján a magyar gazdaság és közpolitika megújítását már felülről remélte (magyarán nem bízott abban, hogy a magyar rendek egyeztetéseik során megtalálják a hatékony megoldást problémáik orvoslására, sőt Aurél rendkívül veszélyesnek érezte azt a folyamatot, amiként a bene possessionati átveszi a diéta alsótábláján a kezdeményezést). Ám Dessewffy József és Aurél még egyetértettek abban Széchenyivel, hogy a birodalom érdekeihez „alkalmazkodni” kell, s markáns váltás inkább a legkisebb fiúnál, Dessewffy Emilnél figyelhető csak meg, aki immár egyértelműen a birodalmi integráció pártján állt. Ám a konzervativizmus belső ellentmondásaiért nem feltétlenül Dessewffy Emil felelős. Az apa látogatása Metternichnél jelezheti azt is, hogy ez az út magától értetődően adódott, amikor szűkültek a hagyományos (Edmund Burke-öt követő) konzervativizmus lehetőségei. Apa és két fia, három konzervatív politikus, láttuk, eltérő utakat jártak. Nézeteik különbségei nemcsak önmagukban lehetnek érdekesek. A reformkort úgy is le lehet írni, mint a liberalizmus előretörésének (és az erre adott konzervatív válasznak) történetét, de úgy is, mint a különböző konzervativizmusok közötti határvonalak átrajzolását. Folytonosságok és szakadások intergenerációs ütközésén keresztül egy másik szögből is vethetünk pillantást egy szűk periódus történelmére. 55 Varga J.: Helyét kereső Magyarország i. m. 192.