Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
VADERNA GÁBOR 487 hatékony útja is. Ezért is érvelt rendre amellett, hogy új intézményekre is szükségünk van (például a magyar nyelvet ápoló akadémiára), mert ezek részben hiányzó intézményeink (tehát nem is legitimálhatja őket a történeti idő), részben pedig éppen arra szolgálnak, hogy a több száz éves egyéb intézményeinket tovább alakítsák, csiszolják, tökéletesítsék (például nemcsak tagja, de lelkes híve is a bizottsági munkálatoknak). Sokáig lehetne még boncolni azt a kérdést, hogy Dessewffy konzervativizmusa miként állt szemben mások konzervativizmusával, akik úgy gondolták, hogy ezekre az új intézményekre éppen azért nincs szükség, mert az azokban megjelenő politikán kívüli kvázi-értelmiségiek (azaz az írók és a tudósok) veszélybe fogják sodorni a rendi intézményrendszer stabilitását; vagy részletezni azt, hogy a középnemesség politikai súlyának növekedése és a honorácior „értelmiség” felemelkedésének milyen politikatörténeti konzekvenciái voltak a 19. század első felében.23 Itt és most sokkal érdekesebb számunkra az a kérdés, hogy a konzervatív Dessewffy József a hagyomány és intézmények viszonyában nagyon hasonlóan gondolkozott, mint eszmerokonai (akik részint valóban rokonai is voltak), akik utóbb a „fontolva haladás” neokonzervatív programját megalkották és képviselték. Ha bizonyos szövegeiről nem tudnánk, hogy Dessewffy József írta, s nem árulnák el bizonyos stiláris jegyek (a kacskaringózó körmondatok vagy az antik auktorok senki által nem ismert helyeire való folytonos utalgatás), akkor e szövegek akár fiai, Aurél vagy Emil szövegei is lehetnének. Ez persze csak egy előzetes, ha tetszik, a felszínre való pillantás. A fiúk és az apa annak ellenére, hogy megfontolandó kapcsolódási pontok lehetnek a történeti időhöz való viszony tekintetében, számos dologban eltérően gondolkoztak. Mélyebbre kell hát ásnunk, ha meg akarjuk érteni, hogy mi történt, hogy miben is áll az a váltás, mely elválasztja egymástól Dessewffy Józsefet és fiait. Korábban a Dessewffy József és Aurél közötti nézetkülönbséget a sajtószabadság és a cenzúra eltörlése körüli vitán keresztül mutattam be.24 Ismeretes, hogy az apa az 1825– 27-es országgyűlés után létrehozott regnikoláris bizottság közjogi-közigazgatási albizottságának tagjaként több különvéleményt is megfogalmazott, s ezek közül viszonylag nagy visszhangot kapott a cenzúra eltörlését szorgalmazó. Az idősebb Dessewffy itt az angol modell meghonosítása mellett érvelt (azaz konzervatívként arra tett javaslatot, hogy egyik intézményünket romboljuk le). Ehhez voltak praktikus, antropológiai és természetesen jogtörténeti érvei, melyek sajátos egységgé kapcsolódtak össze nála. Az általa körülírt társasági és társalgási modell működésének záloga ugyanis az volt, hogy az ezekben résztvevő személyek egymással 23 Ehhez lásd Veliky János: A változások kora. Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében. Bp. 2009. 24 Lásd Vaderna Gábor: Jó igazgatás, közbátorság és boldogság. Gróf Dessewffy József nézetei a sajtó szabadságról. Századvég 51. (2009) 85–111.; Vaderna G.: Élet és irodalom i. m. 231–251.
