Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hornyák Árpád (szerk.): A Horthy-korszak Magyarországa jugoszláv szemmel. Délszláv levéltári források Magyarországról 1919–1941 (Hamerli Petra)
TÖRTÉNETI IRODALOM 465 „Az olvasó által kézben tartott könyv a két világháború közötti évtizedek magyar–jugoszláv kapcsolatainak tanulmányozásához kíván segítséget nyújtani” (20.). A kötet nem csupán ezt a célt teljesíti, hanem a felépítése és a források válogatása tekintetében mintául szolgálhat a további forráskiadásokhoz is. Amint azt az alcímből sejteni lehet, a kiadvány az összes lehetséges aspektusra példát hozva tárja elénk az időszak magyar–jugoszláv kapcsolatainak egyes mozzanatait. A közel 140 dokumentum – amelyek eredeti példányát a Jugoszláv Országos Levéltár (Arhiv Jugoslavije) őrzi – nemcsak a két állam közvetlen érintkezéseiről ad képet, hanem arról is, hogy Jugoszlávia miként ítélte meg Magyarország belpolitikai helyzetét, és a magyar kormány bizonyos külpolitikai lépéseit. Az iratokat Hornyák Árpád magyar fordításban teszi közzé, amelynek külön érdeme, hogy a szerző igyekszik visszaadni a korabeli diplomáciai érintkezésben használatos nyelvi fordulatokat. Az időrendben közölt dokumentumok tematikus áttekintésében segíti az olvasót a munka elején elhelyezett Forrásjegyzék , amelyben a szerző a forráskiadás szabályainak megfelelően összefoglalja az iratok tárgyát. A tömör, mégis informatívan fogalmazott mutató rendkívül jól használható azoknak is, akik nem kifejezetten a magyar–jugoszláv viszony részleteit kívánják nagyító alá venni, hanem azt vizsgálják, hogy a délszláv állam milyen álláspontot képviselt Magyarország egyes politikai lépéseit illetően. A kötet használatát nagyban megköny nyíti a végén található Névmutató , amely megmutatja az egyes személyek előfordulási helyét. Életrajzuk legfontosabb elemeit a szerző a magyarázó jegyzetekben közli, ahol pontosítja az iratok szerzőinek esetleges tévedéseit is. A Bevezetés ben Hornyák ismerteti a magyar–jugoszláv kapcsolatok mozgatórugóit, és azok vizsgálatának lehetséges szempontjait. A dokumentumok körültekintő válogatását bizonyítja, hogy a kötetben az összes, itt felsorolt tényezőre fellelhetőek példák, amelyek alátámasztják a bevezető tanulmányban megfogalmazott irányelvek helyességét. A leírtakból kiviláglik, hogy Magyarországnak sokkal inkább számított déli szomszédjának politikája, mint – az elsősorban a Balkánon érdekelt – Jugoszláviának a magyar lépések (26.). A két állam közötti közvetlen érintkezésre meglehetősen kevés példa akadt, miután „Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatai a két világháború közötti korszakban alapvetően rosszak voltak, ez elmondható a korszak egészére vonatkozóan” (23.). Hornyák Árpád választ ad arra a felmerülő kérdésre is, hogy ennek tudatában miért fontos mégis Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatainak vizsgálata: „a világháború utáni években Magyarország köré font kisantant-gyűrű tagállamai közül többnyire [...] a déli szomszéddal kialakult kapcsolatokat lehetett a legelfogadhatóbbnak nevezni” (23.). A magyar belügyek közül a jugoszláv kormányt kiemelten foglalkoztatta a Habsburgrestauráció lehetőségével fenyegető királykérdés, és a politikai erőviszonyok alakulása, de találunk a kötetben forrásokat a magyarországi zsidóság helyzetéről is. A jugoszláv diplomácia figyelemmel kísérte, hogy más államok budapesti külszolgálatot teljesítő diplomatáival milyen kapcsolatokat ápolnak a magyar körök. Kitüntetett figyelmet élvezett az olasz külképviselet, amelyről a magyar fővárosban állomásozó jugoszláv megbízottak megállapították, hogy
