Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Orosz István: Az agrártörténeti kutatások megalapozói Debrecenben: Szabó István és Balogh István
AZ AGRÁRTÖRTÉNETI KUTATÁSOK MEGALAPOZóI DEBRECENBEN 42 összefoglalta a Domanovszky-iskola uradalomtörténeti írásainak tanulságait,14 de könyvet jelentetett meg akadémiai székfoglalójának témájából, a földesúri tulajdonról és a jobbágyi birtoklásról is.15 Ebben mutatta ki, hogy a valóságban nem teljesen érvényesült a Hármaskönyv III. Rész 29–30. Címének szigorú elve, hogy a jobbágyot csak munkájának ellenértéke illeti meg, mert földjének teljes proprietása az uraságé. A jobbágy „hereditása” nemcsak házában, háztelkében, ingóságaiban érvényesült, de olyan ingatlanaiban is, mint a szőlők, vagy irtások. 16 A következő évben ismét áttekintette a parasztság múltját egy tanulmánygyűjteményben. Ebben is sorjáztak az új megállapítások. A magyar parasztság már a késői középkorban is erősen tagozódott. A parasztfelkelések akkor robbantak ki, amikor az emelkedő társadalmi fejlődés megtört, az örökös röghözkötés nem tette a magyar parasztot az orosz holopokhoz hasonlóvá, az uradalmi gazdálkodás nem egyenletesen fejlődött, mert a 17. században megtorpant. A jobbágy vallásügye a 17. században politikai küzdelmek részévé vált, a jobbágyfalu önkormányzata válságba került a kora újkor századaiban, s a magyar jobbágyfelszabadítás a legkedvezőbbek közé tartozott Közép- és Kelet-Európában, annak ellenére, hogy céljai közül hiányzott a földosztás.17 Az ifjonti hévvel támadó marxista történetírás megállapítá sainak egy részét nem források, hanem ideológiai megfontolások alapján támadta, s csak a 60-as években derült ki, hogy többnyire Szabó Istvánnak volt igaza. E tanulmánykötethez kapcsolódott a Kossuthról szóló hosszabb tanulmánya az 1952-évi Századok ban. 18 Részletes elemzéssel mutatta ki, hogy az 1840-ben törvénybe iktatott önkéntes örökváltságtól hogyan jutott el Kossuth, akinek nevével összeforrott a jobbágyság felszabadítása, az állami kárpótlással végrehajtott kötelező megváltásig. Arra is utalt, hogy a felszabadítás hajnalán a földesurak már nem a telekföldnek, csak a szolgáltatásoknak voltak teljes jogú tulajdonosai, s az állami kárpótlásban csak ennek tőkésített ellenértéke és nem a föld szabad 14 Szabó István: Les grands domaines en Hongrie au debut des temps modernes. In: Revue d’ His toire Comparée. Bp. 1947.; Domanovszky Sándorra lásd Glatz Ferenc: Domanovszky Sándor helye a magyar történettudományban. Századok 112. (1978) 211–234.; Uő: Konzervatív reform Klebels berg – Domanovszky – Szekfű – Hóman – Hajnal. Bp. 2016. 240. 15 Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp. 1947. 16 Ezt nem érvénytelenítette az sem, hogy az uraság a jobbágyot kibecsültethette irtás földjéből, vagy szőlőjéből, mert a kibecsültetéskor a terület „igaz” becsűjét, azaz szabad forgalmi árát kellett az uraságnak megfizetni. Uo. 46. 17 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 18 Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Századok 86. (1952) 509–592.
