Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között. I. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 368 kellett véres harcokban védekeznünk.” A háború elvesztésének ritka pozitívuma szerinte, hogy „Budapest megszűnt, és pedig örök időkre, a német impérium, a német kultúra és a német gazdasági hatalom előőrse lenni”. Vagyis Magyarország „gátat jelent az Ausztriával kiegészülni készülő új és minden eddiginél nagyobb és hatalmasabb német birodalom jogosulatlan, kelet felé való terjeszkedései elé” – fogalmazott Bajcsy-Zsilinszky 1927 végén.67 1928 tavaszán pedig már kettős, a „faji imperializmus” szolgálatába szegődött jobboldali és a kisantant zsoldjában álló baloldali német sajtótámadásról értekezett,68 vagyis nem állja meg a helyét az a tétel, hogy „a németekben ekkor még csak belső, »biológiai« veszélyt látott”. 69 Aligha kétséges, hogy a fenti nézetek szöges ellentétben állnak Bajcsy-Zsilinszky korábbi elképzeléseivel.70 A miértekkel kapcsolatban egyrészt új szel lemi köre, a Magyarság szerkesztőgárdájával gyakorlatilag megegyező „napkeleti bölcsek” hatását említi a szakirodalom – méghozzá okkal.71 Itt kell hangsúlyozni, hogy Pethő olyan emberekkel ismertette meg Bajcsy-Zsilinszkyt, akiknek a fajvédő politikus maga valószínűleg sohasem kereste volna a társaságát. Ide tartozik a Tanácsköztársaság két egykori vezérkari főnöke, Tombor Jenő és Julier Ferenc, valamint Csetényi József, a Pesti Hírlap közgazdasági rovatának zsidó származású vezetője. Csetényi Bajcsy-Zsilinszky fordulata előtt egy évvel (1926 decemberében) fejezte be kötetét, melyben arról írt, hogy a „német törzsek” a napóleoni háborúk után egyre inkább egy össznémet birodalom bűvöletében éltek, mely terv szemben áll Magyarország „Duna-medencében” betöltött „történelmi hivatásával”.72 A „bölcsek” közül meg kell említeni rajta kívül Ajtay József nyugalmazott 67 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Osztrák-magyar Locarno? Magyarság, 1927. december 7. 1. Talpassy Pethő mellett Tombor Jenő és – a fajvédő – Kádár Lehel németellenességének hatását is valószínűsíti. Talpassy Tibor: A reggel még várat magára. Bp. 1981. 13. 68 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Német sajtótámadások. Magyarság, 1928. március 23. 1. 69 Ungváry K.: A horthy-rendszer i. m. 260. Ezt egyébként az Ungváry által citált mondat („E lap különben is egyik legszentebb hivatásának ismeri elindulása napjától kezdve: ráeszméltetni a magyarságot a német veszedelemre.”) közvetlen folytatása is cáfolja: „Arra is, ami idebent van, arra is, mely kívülről fenyeget.” Bajcsy-Zsilinszky Endre : A német veszedelem. Előörs, 1928. augusztus 26. 1–4. Ungvárynál a cikk közlésének dátuma is téves. Mindez a legújabb kiadásba is bekerült. Ungvá ry Krisztián: A horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege. Diszkrimináció és társadalompolitika és antiszemitizmus Magyarországon 1919–1944. Bp. 2016. 295. 70 Vö. Bartha Ákos: Fajvédelem vidéken i. m. 71 Vö. A magyar Capitoliumon – Pethő Sándor válogatott publicisztikája. Szerk. Závodszky Géza. Bp. 2005. 19. 72 Csetényi a „Drang nach Osten” gazdasági (elsősorban vámpolitikai) eszközeit részletezte, ami ellen egy magyar–jugoszláv összefogásra épülő Duna-menti együttműködést javasolt. Csetényi József:
