Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése

BÁCSATYAI DÁNIEL

271

apátja. Elfogadható a relikvia antiochiai eredete is, amelyet éppúgy magyarázhat III. Béla első feleségének antiochiai származása, mint a Szentföldre keresztes hadjáratot vezető II. András ereklyék iránti szenvedélye. Annál is inkább gondolhatunk Antiochiai Anna szerepére, mivel bizonyosan ő alapította a hajszentlőrinci társaskáptalant; az utóbbi egyház patrocíniuma amellett szól, hogy a királyné környezetében Szent Lőrinc kitüntetett tiszteletnek örvendett.

126

Az az állítás sem hihetetlen éppen, hogy az eredetileg nem királyi alapítású leleszi prépostság számos ereklyével büszkélkedetett, hiszen az Árpádok különös kegyükkel tüntették ki a monostort; legalábbis erről tanúskodik az intézmény címerében a királyi dinasztia jelvényével egyező kettős kereszt127

. A hiteleshelyi kiadványokban olvasható ecclesia regalis

önmegnevezés,

128

valamint az a körül

mény, hogy a leleszi konvent alapítólevele szerint II. András meggyilkolt felesége, Gertrúd királyné bizonyos közelebbről meg nem nevezett testrészeit itt temették el129

– hihetőnek tűnik, hogy azért, mint Körmendi Tamás megalapozottan véli, mert a gyilkosságra a közelben került sor.130

Akárhogy is, az a tény, hogy Lelesz ilyen előkelő porhüvelyt fogadott be (még ha nem is teljes egészében), érthetővé tenné a II. András uralkodási idejére utaló franciaországi híradást az ereklyék sokaságáról, a IV. Béla idején feltűnő kettős keresztes pecsétet, valamint a királyi egyházi minőséget is.

126 Thoroczkay Gábor Antiochiai Anna Szent Lőrinc-tiszteletét szellemesen a királyné antropológiailag igazolható mozgásszervi betegségével magyarázta. Vö. Thoroczkay

Gábor:

A

messziről jött királyné prépostsága. A hajszentlőrinci társaskáptalan korai története (1342-ig). In: Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. I–II. Szerk. Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél. Bp.–Debrecen 2014. I. 322–324. A laoni adat fényében azonban éppúgy felvethető, hogy Lőrinc kultusza szentföldi gyermekkorától fogva elkísérte a majdani magyar királynét.

127 Takács Imre ezzel kapcsolatban azonban óvatosságra int, hiszen a jelvény – különösen pecsétgyűrűkön – széleskörűen elterjedt volt. Vö. Takács Imre:

A

magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Bp. 1992. 29.

128 Hazai Okmánytár. I–VIII. Szerk. Ipolyi Arnold – Nagy Imre – Véghely Dezső. Győr–Bp. 1865–1891. VII. 364. no. 336. Idézi Kumorovitz Bernát Lajos:

A

leleszi konvent oklevéladó működése. Turul 12. (1928) 1.

129 „pro anima illustris regine Gertrudis coniugis nostre eidem ecclesie in perpetuum contulimus possidendam et ideo maxime, quod quedam pars corporis eiusdem in eadem est sepulta ecclesia” Érszegi Géza: A

leleszi monostor alapítóleveléről (1214). Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv 16. (2003) 24.

130 Körmendi Tamás: A

Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei. In: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213–2013. Szerk. Majorossy Judit. Szentendre 2014. 100–103.