Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése

A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 272 Magyarországiak a 13. századi Francia Királyságban Mint a bevezetőben szóltam róla, vannak arra is adataink, hogy magyarországi eredetű világiak telepedtek le francia földön. Közéjük tartozott az eddig itthon ismeretlen Esztergomi Vilmos is – talán az esztergomi vallon kolónia egy ha­zatért tagja –, aki a chartres-i katedrális nekrológiuma szerint valamikor a 13. század második felében tett jelentős adományt a székesegyház javára a közeli településeken fekvő birtokaiból.131 Gábriel Asztriktól tudjuk, hogy ugyancsak Vilmosnak hívták azt a párizsi magyar lakost, akinek özvegye a premontreiek kollégiuma mellett álló telkét 1285-ben adta el a szerzetesrendnek.132 A pro ­vins-i Hôtel-Dieu ispotály világhálón is hozzáférhető kisebb kartuláriumában (Petit Cartulaire ) szerencsésen fennmaradt négy eddig kiadatlan irat, amelyek a champagne-i hercegek szolgálatában álló Jacobus de Hungariára vonatkoz­nak.133 E Jakab 1212 márciusában kapott adományt Navarrai Blankától, a champagne-i grófság özvegyen maradt régensétől, aki dilectus meus serviens ­nek nevezte magyar hívét. A csupán egyenes ágon örökíthető adományt 1213 novemberében a korszak egyik jelentős főpapja, az angol Robert de Courçon bíboros, a párizsi egyetem egykori kancellárja és az év eleje óta az ötödik ke ­resztes hadjárat előkészítéséért felelős pápai legátus erősítette meg Troyes-ban, a champagne-i grófok székhelyén.134 A megerősítés talán a bíboros keresztes 131 III. Kal. Apr. Obiit Guillelmus de Strigonio, aliter dictus Bediers; ad cuius anniversarium habe­mus L solidos super medietate domorum suarum, quas emit apud Sandarvillam; item plateam, quam emit apud Fontaneum iuxta domum precarii. Et cum eo, pro anniversario Ade, quondam quoci regis, et Asceline eius uxoris, XL solidos super sex loca que emerat dictus G[uillelmus] apud Fontanetum-super-Auduram. Item dictus G[uillelmus] legavit ecclesie Carnotensi omnes domos suas, quas tenebat in claustro, tempore mortis sue, et residuum dictorum locorum ad usum anti­phonarii Beate Marie, diebus sabbatinis, prout in registro capituli et eius testamento continetur. – OPS II. 52.; Cartulaire de Notre-Dame de Chartres. III. Szerk. E. de Lépinois – Lucien Merlet. Chartres 1865. 75. 132 Gábriel A. : Magyar diákok i. m. 185. 133 Személyét – a halála napjáról megemlékező nekrológiumból – Gábriel Asztrik is ismerte. Lásd Gábriel A. : Magyar diákok i. m. 201. 134 Archives Départementales de Seine-et-Marne, Archives hospitalières de Provins A 13, 98v–99r. (http://bvmm.irht.cnrs.fr/resultRecherche/resultRecherche.php?COMPOSITION_ID=16072, letöltés 2016. dec. 6.) – III. Ince éppen azért választotta Robert de Courçont, mivel megfelelő köz­vetítőt látott benne a keresztes hadjárat sikerét veszélyeztető angol–francia konfliktus megoldásá­ban. A bíborosnak egyéb teendői is akadtak Franciaországban – mindenekelőtt a champagne-i gróf­ságot érintő örökösödési vitában kellett tiszta helyzetet teremtenie. Vö. James M. Powell: Anatomy of a Crusade 1213–1221. Philadelphia 19902 . 37–38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom