Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 270 Talán nem túlzott merészség arra gondolni e korszerű miraculum alapján, hogy a Tamást hazáig szállító utazó maga is latin volt, egyike a Bodrog partján futó kereskedelmi út mentén letelepedett vallonoknak. Franciaországba visszatérve hamar híre ment a bolondos szerzetes által szerzett ereklyének, amelyet Douai-i Gautier prépost társaságában maga Anzelm laoni püspök emel t fel Szent Márton apátságában. A szent tolvaj 1259. október 1-jén hunyt el, ám a hivatalos kultusz kezdetét jelentő engedély, amelyben Garnier püspök negyvennapos búcsút ígért azoknak a zarándokoknak, akik Szent Lőrinc ünnepnapja és oktávája között naponta felkeresték a monostort, 1243 augusztusában kelt.121 IV. Ince 1244. ápri lis 21-én, majd 1245. augusztus 19-én megismételte az engedélyt.122 A laoni mo nostor híres búcsújáró hely lett, a karereklye pedig átvészelte a forradalmat is, igaz több mint másfél évszázadot kellett várni a relikvia és a történeti hitelét igazoló 18. századi dokumentumok újrafelfedezésére. 123 Nem kétséges, hogy a mű azon legendaszövegek sorába tartozik, amelyek sematikus elbeszélésük mögött egyházi intézmények közti konfliktusról tanúskodnak, s az égi legitimációt hívják segítségül egy morálisan éppenséggel nem megkérdőjelezhetetlen cselekedet, jelen esetben a lopás – furta sacra – magyarázatául. Nincs azonban okunk kételkedni abban, hogy a néhol sablonos elbeszélői modell történelmi magot rejt: Tamás leleszi tartózkodása és a kereskedőnek köszönhető hazatérése, valamint a Lőrinc-ereklye származási helye olyan egyedi információk, amelyek aligha véletlenül kerültek az életrajzba. A legenda Bibliotheca Praemonstratensis ben fennmaradt szövege szerint az ereklyék francia földre szállítására 1230 körül került sor, ám a Gallia Christian á ban azt olvassuk, hogy – ut aiunt schedae veteres – mindez 1220-ban történt.124 Anzelm püspök 1215 és 1238 közötti hivatalviselése illeszke dik az 1220., mind pedig az 1230. évre vonatkozó hagyományhoz, Douai-i Gautier apáté – aki ezen a néven a harmadik volt – azonban nem, elődje, János ugyanis még 1243-ban is a monostor élén állt.125 Lehetséges, hogy valójában II. Val-le-Roy-i Gautierről van szó, aki 1212/1214 és 1228 között volt a laoni premontrei rendház 121 BPO I. 578. 122 BPO I. 578–579. 123 Suzane Martinet: La relique de Saint Laurent. Mémoires de la Fédération des Sociétés Savantes de Département de l’Aisne 24. (1979) 63–68. 124 Gallia Christiana. I–XVI. Lutetiae Parisiorum 1715–1865. IX. 121. 125 A Saint-Martin 13. század első felében élt apátjaira lásd Charles Gomart: Notice sur l’abbaye de Saint Martin de Laon. Bulletin de la Société académique de Laon 18. (1866–1868) 140–143.
