Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 269 szolgálatában öntötte végső formába; s végül azt sem zárhatjuk ki, hogy a mű már egy ideje készen állt, s a prologus csak utóbb került a Descriptio élére. 119 Thomas Laurentianus A francia forradalom viharában elpusztultak azok a kódexek, amelyek a laoni Szent Márton premontrei prépostságban tisztelt szentek legendáit tartalmazták. A Bibliotheca Praemonstratensis koraújkori szerzői azonban még 1633-ban kinyomtatták, így ma is olvashatjuk azt a vélhetően 13. századi legendaszöveget, amely az apátság egy Szent Lőrinc iránt hallatlan buzgalmat tanúsító szerzetesének kalandját tárgyalja.120 Az együgyű Tamás, szerzetestársai gúnyolódásának állandó célpontja, aki szenvedélye miatt a Laurentianus melléknevet kapta, égi látomás parancsára valamikor 1230 körül zarándokútra indult laoni monostorából, Prémontré egyik első fíliájából, amelynek során eljutott Jeruzsálembe, majd Magyarországon keresztül tért haza. Az egri egyházmegyében fekvő leleszi Szent Kereszt-apátságban szállt meg, ahol barátságosan fogadták. Legendánk szerint akkoriban megszámlálhatatlanul sok ereklyét őriztek a leleszi apátságban, köztük Szent Lőrinc Antiochiából származó ereklyéjét is. A legendaíró nem felejti el megemlíteni, hogy a szent maradványokat igen gondatlanul tárolták, így amikor Tamás testvér az ereklyetartók feliratait áttanulmányozva megpillantotta Szent Lőrinc bal karját, nyomban megértette, hogy a szent azért vezérelte ilyen távol hazájától, hogy ereklyéjét, amelyet Leleszen nem éppen vallásos körülmények között helyeztek el (minus religiose colitur ), olyan helyre vigye, ahol méltóbb tisztelet nek örvendhet majd. A következő éjszaka Szent Lőrinc meg is adta az engedélyt. Amikor a leleszi testvérek a matutinum ot mondták, Tamás magához vette a kar ereklyét, majd éjjel, mikor már mindenki az igazak álmát aludta, megszökött a monostorból. Lélekszakadva egy forgalmas város (a latin szöveg civitas t, emporiu mot említ) közelébe jutott, ahol egy kereskedő ingyen felvette a kocsijára, amely nek rakományát Szent Lőrinc közbenjárására nem vámolták el a városkapunál. 119 Emellett szól az is, hogy Andreas Ungarus egyáltalán nem utal Károly másik nagy győzelmére, az 1268-ban vívott tagliacozzói ütközetre, noha a város neve felbukkan a Descriptióban, mint Manfréd egyik táborhelye. Vö. MGH SS XXVI. 566. 120 Bibliotheca Praemonstratensis Ordinis. I–II. Szerk. Joannes le Paige. Parisiis 1633. (a továbbiakban: BPO), I. 574–578. A hagiográfiai mű nem került be a Bibliotheca Hagiographica Latinába sem.
