Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 255 derül ki, a Milutin születésére vonatkozó adat forrása Niképhorosz Grégorász volt, aki arról számol be, hogy 1299-ben, ötéves leánya esküvője idején, a negyvenéves II. (Palaiologosz) Andronikosz császár körülbelül öt évvel volt fiatalabb vejénél, Milutin szerb crales nál. 74 Noha a fentiekből adódóan Milutin születési évét egy esztendővel későbbre, 1254-re tehetjük, az ellentmondás továbbra is megmarad. A leghelyesebben akkor járunk el tehát, ha a Kaloján és Matild közti házasságot valamivel korábbra, a 1230-as évek első felére helyezzük. Nehezebb helyzetben vagyunk, amikor arra keressük a választ, hogy a Latin Császárság nagy bárója, Anseau de Cayeux hogyan került házassági összeköttetésbe a szerémi herceg leányával, Máriával. IV. Béla már említett idegenkedése miatt Anseau aligha számíthatott volna királyi esküvőre Magyarországon. A király IV. Ince pápához intézett levele, amelyben a keresztes államoknak nyújtott segítséggel szemben a tatárok elleni fellépés összehasonlíthatatlan jelentőségére hívja fel a figyelmet, még csak a magyar uralkodó szkepsziséről árulkodik.75 Azt a tényt azonban határozott állásfoglalásnak kell tekintenünk, hogy VIII. (Palaiologosz) Mihály oldalán magyar és kun csapatok is harcoltak a Latin Császárság sorsát is megpecsételő 1259. évi pelagoniai csatában, amelyben a nikaiai császár döntő győzelmet aratott a szicíliai-akhaiai-epiruszi koalíció felett.76 Ha nem is mara déktalanul, de meggyőzőnek tűnnek Darkó Jenő érvei is, aki nyílt görög–magyar szövetséget feltételezett, amelyet arra alapozott, hogy a Moreai Krónika által emlí tett, VIII. Mihálynak segédcsapatokat küldő országok és népek (kunok, szerbek, bolgárok) magyar befolyás alatt álltak.77 Aligha vágyhatott tehát IV. Béla arra, 74 Patrologia cursus completus. Series Graeca posterior. I–CLXI. Szerk. Jacques-Paul Migne. Paris 1857–1866. CXLVIII. 362. 75 Admiratur inquam, et admirari non desinit, eo quod apostolica clementia multis provideat, sicut Constantinopolitano Imperio et ultramarinis partibus, que si amitterentur, quod absit, non tantum noceret Europe inhabitatoribus, quantum si regnum nostrum solum a Tartaris contingeret possideri. – CD IV. 2. 222–223. 76 Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Szerk. Moravcsik Gyula. Bp. 1984. 318. 77 Eugen Darkó: Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhun derts. Weimar 1933. 8–19. A görög, francia, aragón és olasz változatban fennmaradt krónika a görögök oldalán álló Karintia hercegét is szerepelteti a csatában, akit – az elbeszélés szerint – a görögországi frankok egyik legvitézebb lovagja, Karytaina ura, Geoffroy de Briel sújt halálra. Ez az epizód legbővebb formában a francia verzióban maradt fenn. Vö. Recherches historiques sur la Principauté française de Morée et ses hautes baronnies. Le Livre de la conqueste de la Morée. Première époque. Conquète et établissement féodal de l’an 1205 a l’an 1333. I–II. Szerk. Jean-Alexandre Buchon. Paris 1845. I. 135. A tudósítást kisebb-nagyobb eltérésekkel megörökítő párhuzamos szövegeket lásd Teresa Shawcross: The Chronicle of Morea. Historiography in Crusader Greece. Oxford 2009.
