Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 252 felében jött világra. Kaloján, aki valószínűleg az 1190-es évek első éveiben szü letett,61 ekkor már belépett a férfikorba; legkorábban 1230 körül már Matild is eladó sorba került, de az se lenne meglepő, ha a frigyre még a menyasszony gyermekségében került volna sor. Noha Kaloján és Matild házasságát valóban nem volna nehéz beilleszteni II. András dinasztikus politikájának jól ismert elemei közé, m ás lehetőség is kínálkozik. Bár gyaníthatjuk, hogy IV. Béla nem pártolta apja latin rokonságát – aligha függetlenül az ifjú uralkodó görög feleségének ellenérzéseitől –, mégis felvethető, hogy a szóban forgó nász nem II. András, hanem már Béla király idején köttetett. 1239 és 1240 fordulóján Courtenay Jolánta egy másik testvére, II. Balduin latin császár Magyarországon keresztül tért haza már említett európai útjáról . 62 Az ifjú császár korábban felkereste IX. Gergely pápát, s a francia és az angol királyokat is, hogy rávegye őket karcsúsodó országa megsegítésére a bolgár és a nikaiai uralkodókkal szemben. 1238 nyarán a fegyveres segítségnyújtás alól kibújó magyar király már tudta, hogy a pápa által pártfogolt II. Balduin és serege az ő országán fog átvonulni,63 s a terv télre már a király öccse, Kálmán szlavón herceg előtt sem lehetett titok: a pápa ugyanis novem berben felkérte, hogy engedje át a császárt és kereszteseit az általa ellenőrzött területeken.64 II. Balduin azért választotta a szárazföldi utat, mivel aligha re ménykedhetett abban, hogy a pápasággal élesen szembenálló és a görögök barátságát kereső II. Frigyes német -római császár, Szicília és Dél-Itália ura meg könnyítené számára az adriai átkelést. 61 A tízéves Árpád-házi Margit és II. Iszaakiosz 1185-ben házasodott össze. Vö. Wertner M. : Az Árpádok i. m. 386. Mivel a császárt 1195-ben megfosztották trónjától, megvakították és bebörtönözték, ezért feltehető, hogy Margitnak nemzett gyermekei, Manuel és Kaloján is e dátum előtt fogantak. 62 II. Balduin magyarországi utazásának legfontosabb forrása Philippe Mouskes Chronique Riméeje, ám megemlíti Georgiosz Akropolitész is. Vö. Chronique rimée de Philippe Mouskes. I–II. Szerk. Frédéric Reiffenberg. Bruxelles 1836–1845. (a továbbiakban: Mouskes), II. 663– 664.; Akropolites, G.: The History i. m. 203. A latin császár európai körútjára összefoglalóan lásd Jean-Alexandre Buchon: Histoire de l’Empire de Constantinople sous les empereurs française jusqu’a la conquête des turcs par du Fresne du Cange. I–II. Paris 18262 . I. 266–269.; Karl Hopf: Griechische Geschichte. In: Allgemeine Encyclopädie der Wissenschaften und Künste LXXXV, 253–255.; Benjamin Hendrickx: Regestes des empereurs latins de Constantinople (1204– 1261/1272). Byzantina 14. (1988) 135–136. 63 1238: „propter instantem Gallicorum adventum, qui per terram nostram transire volunt in partes Romanie” – Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XII. Szerk. Fejér György. Buda 1829–1866. (a továbbiakban: CD) IV. 1. 113. 64 CD IV. 1. 122–123.
