Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 247 bullája az ara édesanyjáról őrizte meg a legtöbb információt: a Pozsega úrnőjeként (domina de Posaga ) emlegetett asszonyt Matildnak hívták, s II. Balduin császár uno kahúga volt. Egy hazánkban visszhangtalanul maradt cikkében az amerikai szlavista Gordon Lawrence McDaniel (1943–2011) Matildot Kaloján szerémi herceg feleségével azonosította, s helytálló megoldást ajánlott a Matild édesanyjának címében olvasható Viennensis jelzőre vonatkozóan is. 41 II. Balduin császár egyik nővére, Courtenay Margit a luxemburgi Vianden grófjához (comes Viennensis ), Henrikhez ment feleségül (1215 k.), így a IV. Ince által a latin császár unokahúgaként emlegetett Matild bizonyosan az ő leányuk volt. E családi kapcsolat emlékét őrzi az a freskó, amely a festői viandeni várkastélyban található, s a Courtenay-k családfáját ábrázolja – a genealógiai tábla feltünteti Courtenay Jolánta férjét, II. Andrást is. 42 A pápai bulla természetesen megnevezi az engedélykérőket is: a menyasszony Matild leánya, Mária, míg a vőlegény egy bizonyos Anselmus de Keu (a bullákban másképp: de Kau vagy de Quo ), egy vele azonos nevű nemes úr fia volt. A pápa engedélyezte a pár egybekelését, amit a következő év januárjában meg is erősített; e bullából derül ki, hogy Mária apja a néhai Kaloján volt (Marie nate quondam Caloiohanni). 43 Hamarosan azonban újabb akadály merült fel az immár elhált há zassággal kapcsolatban – fény derült ugyanis arra, hogy Mária és Anselmus dominus de Keu között nem negyedikkel kevert ötöd-, hanem harmadikkal kevert negyed fokú vérrokonság (tertius et quartus consanguinitatis gradus ) állt fenn. 1255. január 15-én az új pápa, IV. Sándor ez alól is felmentést adott, s a házaspár együtt maradt. 44 A pápa felé ezúttal a magyar bíboros, Báncsa István prenestei püspök közvetítette a kérelmet. 41 Gordon L. McDaniel: On Hungarian-Serbian Relations in the Thirteenth Century: John Angelos and Queen Jelena. Ungarn-Jahrbuch 12. (1982–1983) 43–50. 42 Bárány Attila: King Andrew of Hungary in Philippe Mouskés’ Chronique rimée. In: Byzance et l’Occident: Rencontre de l’Est et de l’Ouest. Szerk. Egedi-Kovács Emese. Bp. 2013. 43. 43 1254. január 13.: ASV Reg. Vat. 11, f. 42r.; Reg Inn. IV. III. 351. no. 7178. – Eddig nem volt ismert, hogy Kalojánnak gyermekei lettek volna. IV. Béla és királlyá koronázott fia 1260-ban Pannonhalmának adományozták Szigligetet, amelyet korábban Atyusz bán és egy bizonyos Kalyanus comes Grecus birtokolt. A két oklevél szerint e Kaloján absque heredibus, illetve absque solatio liberorum halt meg. Vö. A Pannonhalmi Főapátság története. I–VI. Szerk. Erdélyi László – Sörös Pongrác. Bp. 1902–1916. II. 309–311. no. 39–40. Ha valóban IV. Béla legkevesebb tíz éve elhunyt unokatestvéréről van itt szó, akkor a fenti fordulatok csakis a fiúgyermekek hiányára vonatkozhatnak. 44 1255. január 15.: ASV Reg. Vat. 24, f. 6v. A bulla szövegének kiadását lásd Les Registres d’Alexandre IV. I–III. Szerk. Charles Bourel de La Roncière – Joseph de Loye – Auguste Coulon. Paris 1895–1959. I. 1895. 13. no. 48.
