Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése

A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 248 Vajon ki volt Kaloján veje, a bullákban felbukkanó Anselmus de Keu ? Gordon McDaniel az Anjouk nápolyi levéltárából megmaradt dokumentumok között meggyőző érveket talált a szóban forgó személy azonosításához . 45 A Capetingek Anjou-ágát megalapító I. Károly, Nápoly és Szicília királya a Balkánon is meg­vetette a lábát: az 1267-ben meghódított Albániát (regnum Albanie ) helytartókon keresztül kormányozta. Egyikük, aki Anselmus de Chau néven bukkan fel a di ­nasztia 1943-ban elpusztult nápolyi regisztrumaiban, 1273. május 13-tól töltötte be hivatalát, azonban már 1274. április 12. előtt elhunyt – e rövid idő is elég volt azonban, hogy komoly összetűzésbe keveredjen Durazzo érsekével.46 A nápo ­lyi források további adatokat is megőriztek róla és családjáról. 1280. június 7-én I. Károly megtiltotta az apuliai kikötővárosoknak, hogy akadályt gördítsenek egy bizonyos Maria de Chaurs nevű nemes hölgy adriai utazása elé, aki lánytestvérét, Szerbia királynéját készült meglátogatni.47 Egy évvel később, június 4-én és 5-én a király megismételte parancsát , ám a nemesasszonyt ezúttal Maria de Chau nak és consanguinea nostrának nevezi, s az engedély immár Georgius comes re, a szerb király követére is vonatkozik.48 A június 5-i parancs teszi egyértelművé, hogy a szóban forgó hölgy a bő harminc évvel korábbi pápai bullákban említett Máriával azo­nos, mivel I. Károly Anselmus de Chau özvegyeként ( relictam quondam nobilis viri 45 McDaniel a balkáni história neves cseh szakértője, Konstantin Jireček befejezetlenül maradt, német nyelvű Szerbia-történetének (Geschichte der Serben. I–II. Gotha 1911–1918.) 1952-ben kiadott, kiegészítésekkel ellátott szerb nyelvű fordítására hivatkozik, amely már említi a IV. Sán­dor-féle bullát, ám IV. Incééit nem ismeri, pedig valójában ez utóbbiakból derül ki Mária származá­sa. Lásd Konstantin Jireček: Istorija Srba. I–II. Belgrád 1952. II. 265. 67. jegyz. A vonatkozó kiegé­szítés forrását lásd Constantin Jireček: Staat und Gesellschaft im Mittelalterlichen Serbien III . Denk ­schriften der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien 58. (1914) 36–37. 46 McDaniel, G. : Hungarian-Serbian Relations i. m. 48. Albániai hivatalviselését a következő doku ­mentumok igazolják: 1274. május 13.: Acta et diplomata res Albaniae mediae aetatis illustrantia. I–II. Szerk. Thallóczy Lajos – Konstantin Josef Jireček – Milan Šufflay. Wien 1913–1918. (a továbbiakban: AA), I. 86. no. 299.; 1273. május 23.: uo. 87. no. 303.; 1273. augusztus 13.: uo. 88. no. 304.; 1273. december 30.: I registri della cancellaria angioina I–L. Szerk. Riccardo Filiangieri. Napoli 1950–2010. (a továbbiakban: RCA), XI. 108. Néhaiként emlékezik meg róla: 1274. április 12.: AA I. 89. no. 308. 47 1280. június 7.: „nobilis mulier domina Maria de Chaurs cum filia sua et familia eiusdem domi­ne intendit transfretare ad presens ad partes Servie visura dominam reginam Servie sororem suam” – AA I. 140. 48 1281. június 4.: „cum nobilis mulier Maria de Chau, consanguinea nostra charissima et comes Georgius, nuntius illustris regis Servie ad nostram venientes presentiam ad regem eundem ad pre­sens de nostra licentia revertantur.” 1281. június 5.: „nobilem mulierem Mariam relictam quondam nobilis viri Anselmi de Chau dilectam consanguineam nostram et nuntios magnifici principis regis Servie charissimi amici nostri.” – AA I. 140.

Next

/
Oldalképek
Tartalom