Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 240 királyné ismeretlen nevű apai nagynénjének, egy Courtenay-lánynak volt a fia. 13 A ciszterci történetíró számos unikális genealógiai híradást őrzött meg, amelyek ugyanúgy korábbi feljegyzéseken alapulhatnak, mint Albericus magyarországi értesülései. Hugóról és rokonságáról az 1197. évi bejegyzésben Szent Vilmos chaalis-i ciszterci apát, majd bourges-i érsek (†1209) családfája kapcsán ejt szót történetírónk. Jolánta apai és Hugó anyai nagyanyja, Courtenay Erzsébet ugyan is a szentéletű főpap rokona (soror vel neptis ipsius ) volt. Ugyanitt emleget Albericus egy másik unokatestvért is, Izabellát, aki 1200-ban Földnélküli János angol uralkodó felesége lett, ám királyi férje halála után négy évvel (1220) újból férjhez ment, s végül 1246-ban hunyt el. A troisfontaines-i történetíró ezen a helyen Izabellát moderna regina Anglie ként említi, ami joggal vethetné fel, hogy a genea lógiai feljegyzés 1216, vagy még inkább 1220 előtt íródott, következésképpen Hugó is ekkoriban tartózkodhatott Magyarországon. A krónikát az MGH forráskiadvány-sorozatában publikáló Paul Scheffer-Boichorst azonban arra figyelmeztetett, hogy Izabella második férje, Lusignani X. Hugó oldalán, La Marche és Angoulême grófnéjaként is megtartotta regina Anglie címét, amelyet még 1242-ben is használt.14 A bejegyzés keletkezésének terminus ante quem e tehát valójában Izabella halála, azaz 1246, így Hugó magyarországi működését sem helyezhetjük teljes bizonyossággal évtizedekkel e dátum elé. Albericus a következőképpen nevezi meg Jolánta magyar földön tartózkodó unokatestvérét: Hugo de Marchia in Hungaria . 15 A kérdés csak az, hogy a Marchia helynév ebben az esetben Hugóhoz vagy Magyarországhoz kapcsoló dik-e szervesebben, vagyis, hogy francia avagy magyar földön kell-e keresnünk a kérdéses területet. Marchia Franciaországban elsősorban La Marche grófságot jelöli, amelynek urai 1199-től a Lusignanok, az angol korona engedetlen poitou-i hűbéresei voltak. 16 Mivel a La Marche-t birtokló családban a legidősebb fiú 13 Monumenta Germaniae Historica. Scriptores. I–XXXIX. 1826–2009. (a továbbiakban: MGH SS) XXIII. 874. 14 MGH SS XXIII. 644–645. 27. jegyz. 15 E megjegyzés a hazai szakirodalomban egyedül Machovich Viktor érdeklődését keltette fel. Lásd Machovich Viktor: A magyar–francia cisztercita kapcsolatok történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny 59. (1935) 278. 34. jegyz. 16 Sidney Painter: The Lords of Lusignan in the Eleventh and Twelfth Centuries. Speculum 32. (1957) 43. A harmadik keresztes hadjáratban is részt vevő Hugó egyike volt azoknak, akik elkísérték Aquitániai Eleonóra angol anyakirálynét német földre, az I. (Oroszlánszívű) Richárd kiszabadítását célzó tárgyalásokra (1194). Uo. 42.
